Bevezető gondolatok
Szomorúan tapasztaljuk a vezetés előtt álló fiatalokkal, vagy szüleikkel folytatott beszélgetéseink során, hogy lassan mindenki úgy kezeli a jogosítvány megszerzésének folyamatát, mintha az egy kötelezően rossz dolog lenne, akár a foghúzás.
És valljuk be, amikor elkezdik sorolni hallott vagy átélt „élményeiket” a menet közben felmerülő óriási pluszköltségekről, az agresszív oktatókról, a lefizetett vizsgabiztosokról, és a rengeteg kudarcélményről, akkor nem is tudunk nagyon mit mondani nekik, talán csak azt, hogy mi is pont ez ellen küzdünk…
A Jövő Autósiskola egyik alapvető küldetése ugyanis az, hogy a saját példamutatásával számolja fel a piacon meghonosodott negatív folyamatokat. Nincsenek hangzatos, de betarthatatlan ígéreteink, vagy fantasztikusan alacsony áraink, vannak viszont motivált oktatóink, akik számára alapvető fontosságú, hogy ne csak a jogosítványhoz juttassák hozzá tanulóikat, hanem nívós elméleti és gyakorlati tudást is adjanak nekik. Ha pedig ez megvalósul, gyakorlatilag adottnak tekinthető, hogy a fent említett tortúrák helyett mindenkinek élményszerű tanulásban lesz része.
Van-e alapjuk a fennálló sztereotípiáknak a vezetni tanulással kapcsolatban?
A válasz sajnos igen. Természetesen egyáltalán nem akarják mindenhol átverni a tanulókat, de rengeteg autósiskola próbálkozik különféle trükkökkel. Az alábbiakban pontokba szedve felsorolunk néhányat, hátha segít ez is abban, hogy elkerüljétek a kellemetlen szituációkat
1. Az órák hossza
Egy gyakorlati órának hivatalosan 50 percig kell tartania, és egy vezetés általában két órát vesz igénybe . A probléma ott kezdődik, hogy az oktatók többsége másfélóránként váltja a tanulóit, ezzel pedig rögtön elveszik öt perc vezetési idő óránként. Ha viszont bekalkuláljuk a csere közben beiktatott cigaretta, kávé, mosdó, vagy rosszabb esetben komplett ebédszünetet is, máris újabb értékes időt veszít a tanuló, hiába fizeti ki a teljes órát.
És ez még csak a kezdet: ha van olyan szerencsés a tanuló, hogy végre beülhetett a volán mögé, újabb hosszas percek telnek el beszélgetéssel. A dörzsölt oktató természetesen örül, ha minél tovább cseveghet a semmiről, hiszen ez számára – a benzinnel ellentétben – nem kerül semmibe.
Végül azért általában bekövetkezik a csoda, és elindul az autó is, de ekkor újabb nem várt meglepetések várhatnak a tanulóra. Természetesen a szinte mindenki által ismert kitérőkről van szó (pl. hazaugrik valamiért az oktató, elhozzuk a gyereket az iskolából, beugrunk a boltba kenyérért stb.)
Kijelenthetjük tehát, hogy a hasznos tanulással töltött idő általában alig több húsz percnél, ha pedig így számolunk, mindjárt kevésbé tűnik olcsónak az egyébként rendkívül csábító óradíj.
2. Országúti vezetés
A kötelező tantervben szerepel országúti vezetés, ami nem véletlen, hiszen az ilyen jellegű tapasztalatnak komoly szerepe van a közlekedési látás kialakulásában. Az előírás az, hogy 4 óra alatt legalább 160 kilométert kell levezetnie a tanulónak.
Vagy legalábbis kellene… Az előbbiek fényében talán nem meglepő, ha ezt a részt még inkább próbálják megspórolni sok helyen, mivel egy ilyen órán jóval több üzemanyag fogy, mint a sima városi vezetés alatt.
Az általános tapasztalat az, hogy a sokan egyáltalán nem, vagy csak alig vezetnek országúton és autópályán a jogosítvány megszerzéséig, ezzel pedig máris megkérdőjelezhető az átadott tudás minősége.
3. Éjszakai vezetés
Hasonlóan kötelező tantervi elemről van szó, és ez is hasonlóan „macerás” sok oktatónak, pedig fontos tapasztalatokat nyújt a tanuló számára.
Ehhez viszont az kellene, hogy nyáron például este kilenc körül is dolgozzanak bizonyos napokon az oktatók, de ez szintén ritkán valósul meg. A megoldás e helyett többnyire az, hogy egy átlagos délelőtti óra kerül be a kartonba éjszakai vezetés címén.
Ha kedvünk lenne ezen viccelődni, akkor mondhatnánk végül is, hogy a világ valamelyik pontján biztos éjszaka van olyankor…
4. Pótórák drágábban
Az előbb ismertetett „spórolási” módszerek mellett közkedvelt trükknek számít az olcsó óradíjjal dolgozó iskoláknál a pótórák drágítása. Ez azt jelenti, hogy, aki túl van a kötelező óraszámon, de még gyakorolni szeretne, vagy rosszabb esetben megbukott, és azért ismétel, az csak jóval drágábban teheti ezt meg. Ez egyáltalán nem etikus, és felmerül a kérdés, hogy ugyanazért a szolgáltatásért miért kell többet fizetni bizonyos esetekben?
5. Mi a jó az oktatónak?
Az előbbi tényezőből világosan látszik, hogy ebben a rendszerben sajnos az oktatónak anyagi érdeke fűződhet ahhoz, hogy a tanuló megbukjon. És itt el is kezdődik az a folyamat, ami miatt sokszor komoly lelki tortúrákat kell átélniük a tanulóknak addig, amíg megszerzik az áhított kis kártyát.
Az ördögi kör elemei: a vizsga, a kenőpénz, és a már említett pótórák. Mindjárt részletezzük, hogy miért is jó az oktatónak az, ami a tanulónak a legrosszabb, azaz, ha minél többször bukik meg.
- Egyrészt létezik egy olyan taktika, amikor az oktató már a kezdetektől dicséri a tanulót, és indokolatlanul hamar jelenti vizsgára. (Azt jó tudni, hogy még az ügyesebb tanulóknak sem elég általában a kötelezően előírt óraszám, hanem szükségük van némi plusz-gyakorlásra.)
- Ha valaki mégis rögtön a kötelező órák után bevállalja a vizsgát, általában két lehetősége marad: vagy lefizeti a vizsgabiztost (mivel ez az oktatón keresztül történik, ezért ő annyit tesz el belőle, amennyit akar), vagy pedig kockázat, de ilyen esetekben sajnos többnyire bukás az eredmény.
- A sikertelen vizsga után az oktató általában azzal áll elő, hogy ez csak kenőpénzzel sikerülhetett volna, a tanuló pedig kiszolgáltatott, és gyakorlatilag biztosra vehető, hogy a következő alkalommal már megpróbálkozik a lefizetéssel, ekkor pedig életbe lép az előző pont.
- Másrészt a sikertelen vizsga után sok iskola kötelező (és drágább) pótórákat ír elő, amelyekről előzetesen általában elfelejtenek szólni.
Összefoglalva az eddigieket: az olcsó iskolákban filléreket kereső oktatók a most felsorolt praktikákkal tudják csak kiegészíteni a keresetüket. Mindez így történik hosszú évek óta, komoly anyagi és lelki károkat okozva azoknak a tanulóknak, akikért elvileg létrejött az egész iparág. Érdemes ezen elgondolkozni, mielőtt választunk!