A sport közössége

Mely kategóriákban voltatok kiemelkedően jók 2010-ben?

Az amatőr klubok közötti versenyben első helyen végeztünk, több száz ponttal megelőzve az utánunk következőket. Ez a legnagyobb elismerés, amit kaphattunk. Emellett néhány sportolónknak sikerült kimagasló egyéni eredményeket is elérnie. Gondolok itt többek között Kis Gyula PPK-s hallgatóra, aki idén megnyerte a felnőtt középtávú OB-t, illetve harmadik lett a budapesti olimpiai távú amatőr világbajnokságon. Egyébként a csapateredmény közel 40 versenyzőnk összteljesítményéből jött össze, közülük még két hallgatót szeretnék kiemelni: Csere Gáspár országos junior duatlon bajnokot, és Pálfy Mátét, aki tereptriatlon és téli triatlon versenyeken is az ország legjobbjai között végzett.

Ezek egyáltalán nem amatőrökre valló eredmények! Miért került ebbe a kalapba a klub?

Amatőröket és profikat egyrészt a táv különbözteti meg egymástól. Az említett sikerek nagy részét nem az olimpiai távú élsportban értük el, hanem az amatőrök között. A felsoroltak kiváló amatőr sportolók, akik a tanulás, vagy a munka mellett hozták ezeket az eredményeket. Néhányan persze elérik az élsportolóktól elvárható szintet is. De ők a kisebbség. Mellettük van körülbelül 100 másik hallgató, akik szintén indulnak amatőr versenyeken, nem feltétlenül a győzelem, hanem inkább a mozgás öröme miatt. A tavalyi évben például 200 versenyen vettünk részt. Van egy 20-40 fős, rendszeres amatőr versenyzőkből álló mag, mögöttük pedig a nagy tömeg, akik nagyon szívesen mozognak, és alkalmanként versenyeznek is.

Tehát a klub alapvetően nem az élsportra, hanem a tömegsportra koncentrál.

Igen. És a táv mellett ez a másik különbség. Egy profi klubban van 10-12 élsportoló, és nincs más. Ők mind olimpiai távú versenyeken indulnak, ahol teljesen mások az elvárások, és természetesen a finanszírozási formák is.

Hány hallgató sportol nálatok?

50-60 amatőr versenyrendszerben igazolt triatlonistánk van a hallgatók köréből. Körülbelül ugyanennyien vannak azok, akik csak az egyik sportot űzik a három közül. Ez jellemzően a futás, de vannak úszni és kerékpározni járó hallgatóink is. Ők a rendszeres sportolók, mellettük még évente nagyjából 100 diákot tudunk bevonni valamelyik sportágba az általános testnevelés keretében. Egyébként az EHÖK felmérései szerint az úszás, a kerékpározás és a kocogás a legnépszeűbb sportágak az egyetemen, e tekintetben tehát szerencsés helyzetben vagyunk.

Az egyes sportágak választhatóságát fejezi ki a Polythlon szó az egyesület nevében?

Így van. Plusz ez egy tradíció is, hiszen a klub alapjait 1987-ben tették le. Ekkor jött létre a Polythlon Diáksportkör, elsősorban fizikus hallgatók kezdeményezésére. Ezt a pár év után elhalt próbálkozást újítottuk meg 2007-ben, részben az egykori alapítók bevonásával.

Az elmúlt fél évben sokat lehetett hallani az ELTE és a BEAC közeledéséről, esetleges újbóli házasságáról. A triatlon szakosztály mennyire tekinthető a két intézmény közös vállalkozásának?

Ez a kezdetektől fogva egy harmonikus együttműködés volt. A szakosztályt a BEAC kereteiben hoztuk létre. Akkor még nem volt más sportegyesülete az ELTE-nek, itt viszont a versenyek miatt kötelező egyesületi formában működnünk. Büszkén vállaljuk a BEAC 113 éves múltját is, melyben multisportoló olimpiai bajnokot is találunk Kovács Aladár öttusázó személyében. Az ELTE sportösztöndíjas hallgatói végzik a szervezési és edzéstartási feladatok nagy részét, és az együttműködést erősíti, hogy magát a klubot is ELTE-s oktatók és hallgatók vezetik.

Sok munkatársatok önkéntesen dolgozik, a tagdíjak sem szöknek az egekbe, az ELTE-sek pedig még kedvezményeket is kapnak. Miből tudják finanszírozni a klub működését?

A klubnak két főtámogatója van. Az egyik az ELTE, ahol a sportösztöndíjasaink ösztöndíjat kapnak, és néhány rendezvényünkhöz, valamint legdrágább edzésünk, az úszás megszervezéséhez a Rektori Sportpályázat nyújt támogatást. A támogatás egy másik formája külső szponzoroktól érkezik. Meg kell itt említenem a Panasonic-ot, amely három éve támogat minket termékekkel, illetve élsportolóinkat anyagilag is. A klubfinanszírozásnak van egy harmadik forrása is, ez pedig a sportolóktól érkezik. Kötelező tagdíjunk tavaly havi 600 Ft volt. Az ELTE-seknek ezen kívül gyakorlatilag csak a rendszeres uszodahasználatért kellett egy kedvezményes díjat fizetni. Persze így is folyamatos anyagi gondokkal küszködünk, de azt gondolom, hogy ez ma, egy ekkora klubnál szinte elkerülhetetlen.

Igen sokoldalú klub a tietek, a kiváló sporteredmények mellett versenyzőitek a tanulásban is jeleskednek, és szerveztek sporton kívüli szabadidős tevékenységeket is, honlapotokon például színielőadásról, bálokról, kirándulásokról lehet olvasni. Úgy látszik ez a három dolog nálatok nem zárja ki egymást…

Nemcsak hogy nem zárja ki, hanem különösen sport és tanulás kapcsolatára a klub megalakulása óta óriási figyelmet fordítunk. Próbáljuk a legkiválóbb tanulókat megnyerni a sportra, köztársasági ösztöndíjas sportolóink vannak, tavaly pedig a ’Jó tanuló – Jó sportoló’ díj is egyik versenyzőnkhöz, Torma Noémihez került. De mindenki, aki nálunk sportol nagyon komolyan veszi a tanulást is. A harmadik elem, amit említettél a közösségépítés. Ha azt szeretnénk, hogy egy klub hosszú távon működjön, és ne csak néhány ember számára nyújtson kikapcsolódási lehetőséget, akkor bizony mindenki szórakoztatására és motiválására figyelnünk kell. Azt szeretnénk, hogy a közös programok a sportolással egyenrangú és kötelező részei legyenek tevékenységünknek, hogy az ELTE-BEAC Polythlon Triatlon Klub ne csupán sportegyesület legyen, hanem egy jó hangulatú, színes közösség is.

Teczár Szilárd
ELTE Online