Tekintélyes majmok vagyunk?

Az ELTE Tudós Klub márciusi kerekasztal beszélgetésére ismét összegyűltek a szakemberek, hogy megvitassák a tekintélyről alkotott véleményüket.

A  kerekasztal résztvevői Földi András (ÁJK  Római Jogi Tanszék), Fehér  M. István (BTK Újkori és Jelenkori Filozófiai Tanszék), Miklósi Ádám (TTK Etológiai Tanszék), Podráczky Judit (TÓK Neveléstudományi Tanszék) voltak. A beszélgetés vezetője Fábri György rektor helyettes volt, aki köszöntőjében elmondta, hogy a tekintélyről mindig szó esik ugyan, de csak, mint melléktéma. Fogalma továbbra is viták tárgyát képezi, mivel pozitív és negatív kifejezésként is használják. Alapvetően viszont a tekintély a mai világban meggyengült. Ugyanakkor vitathatatlan, hogy létezik, hiszen sokan jelen voltunk a beszélgetésen, melyet az egyetem hirdetett. Az Eötvös Loránd Tudományegyetemnek tekintélye van, melyet igen nagy kincsként őriz, már hosszú évek óta.

 Fábri György nyitó kérdését Földi Andráshoz intézte, melyben arra kereste a lehetséges választ, hogy a római jognak vagy a bírói talárnak van-e nagyobb tekintélye? Földi András mosollyal felelt, majd Shakespeare VI. Henrik negyedik felvonásából idézett egy örök érvényű mondatot: „Let’s kill all the lawyers.”, utalva ezzel arra, hogy miként vélekedtek az elmúlt századokban az ügyvédekről. A XVI. században a jogászok szemben álltak minden akkori meggyőződéssel és reformmal, kiérdemelve ezzel a rossz keresztény és hasonló negatív jelzőket. Ugyanakkor előtte a Római Jog szent volt és sérthetetlen, a negatív irányba történő változást a felvilágosodás hozta el. Földi hozzátette, hogy a jogászok nehezen vívták ki a tekintélyüket és még ma is nagyon nehéz ennek a megtartása.

 Podráczky Judit arra a kérdésre, hogy a 2003. évi közoktatási törvénymódosítás hatott-e a pedagógusok tekintélyére, azt felelte, hogy nem, mivel a tekintély a társadalmi folyamtoktól függ.

 A filozófia szempontjából, a tekintély egy fontos tényező, hiszen a filozófiai művekben, ahogy azt Fábri elmondta, tekintélyek gondolatait magyarázzák. Fehér M. István szerint ez a tudomány a tekintélyek magyarázása nélkül súlytalan lenne. Az etológia szemszögéből kicsivel egyszerűbb a dolgunk. Az állatvilágban a tekintély a csoporton belül jelenik meg, ki kell ezt vívni, majd megtartani. Egy csoporton belül egy szerep érvényesül. Az embereknél is hasonló a helyzet, mondta Miklósi Ádám, az ember egy igazi majom, csak túljátssza a szerepét. Túl sok szerepe van, így nem lehet folyton kivívni az elismerést.

 A beszélgetés során felmerült az a kérdés is, hogy a tekintély mennyire függ össze a hatalommal, egyáltalán létezik egyik a másik nélkül? Fehér M. István egy kiváló példával érzékeltette a kettő közötti különbséget, a politikusnak van hatalma, míg tekintélye nem feltétlenül, ugyanakkor egy tanárnak fontos, hogy legyen tekintélye, de hogy hatalma lenne, az már kifogásolható. Etológiai szempontból a tekintély következménye a hatalom, de nem szabad túllépni a határokat, mert akkor az egész lényege eltorzul.

 Az előadókban további kérdések merültek fel, ám az idő szűkössége miatt ezt már csak egy következő alkalommal tudják megvitatni.