Japán: katasztrófa és ami mögötte van

A földrengés ugyan Japán keleti partjainál keletkezett, az ezt követő szökőár azonban elárasztotta a nyugati régiót is. A katasztrófa mértéke példátlan, ugyanis az utóbbi 150 évet figyelembe véve ez volt a legerősebb Japánban tapasztalt földmozgás. Az áldozatok és az eltűntek száma tízezres nagyságrendű. Mivel az országban évtizedek óta szigorú előírások szerint járnak el az épületek tervezésekor, ezért inkább a szökőár okozott óriási fennakadásokat, problémákat.

Dr. Szabó Pál, az ELTE Regionális Tudományi Tanszékének adjunktusa szerint az ilyen mértékű természeti csapásra nem lehet felkészülni. „Hiába egy fejlett országról van szó, ugyanolyan gondok merülnek fel, mint egy fejletlen állam esetében. Az eltörő vízvezetékek ellen, és így a normális ivóvízellátás megszűnése ellen nincs védekezés. Itt egy jelentős népességtömegről van szó, amelynek az élelmiszerellátása szintén akadályokba ütközik.” A bajokat tetézi, hogy néhány főbb infrastrukturális kapcsolat megszakadt, így nehézkessé vált a szállítás mind a vasúti, mind pedig a közúti vonalakon. A mozgás lehetősége tehát sok helyen korlátozódott vagy teljesen megszűnt, a tömegközlekedés is meglehetősen rendszertelenül üzemel. Továbbá több környékbeli finomító is megsérült, ennek következtében merőben komplikált jelenleg az üzemanyag-ellátás is. Ezenfelül számtalan területen egyáltalán nincs fűtés, ami azért okoz hatalmas problémát, mert pillanatnyilag az itthonihoz hasonló időjárási körülmények uralkodnak a szigetországban. Kitelepítettek százezrei szenvednek az éjjeli fagyoktól és havazásoktól, amelyen talán enyhíthet a hét elejére jósolt melegfront.

Japán gazdasági növekedése a ’90-es években megtorpant, az utóbbi esztendőkben váltakozó eredményeket mutatott. A közelmúltban úgy tűnt, hogy a növekedés újra helyreáll, ám a 2008-ban kirobbant gazdasági válság ismét csökkenést hozott. A most bekövetkezett katasztrófa pedig biztos, hogy ismételt visszaesést fog okozni. „Hogy mikor lesz újra fellendülés, elég kérdéses. Azt kell látni, hogy a japán gazdaság elég erősen kereskedelemfüggő, a növekedés motorja mindig is az óriási export volt. Ha kiesik a nagymértékű áruexport, az egyértelműen vissza fog hatni a gazdasági növekedésre is” – ismertette a helyzetet Dr. Szabó Pál. A nehézségek több nagyüzemet is érintenek. Egyes gyárak saját földrengéskáraik, mások a beszállítói hálózat sérülése miatt álltak le, és ez már most érezteti befolyását a termelésben. Súlyos gondokat okoz az ipari nyersanyagok, ércek, szénhidrogének behozatala is, hiszen ezek importja gyakorlatilag 100 százalékos.

Az államadósságra azonban vélhetően nem lesznek nagyobb hatással az utóbbi másfél hét történései. Dr. Vidéki Imre, az ELTE Társadalom- és Gazdaságföldrajzi Tanszékének docense is utalt rá, hogy Japán államadóssága százalékosan és mennyiségben ugyan meghaladja Magyarországét, ennek túlnyomó része belső államadósság, tehát kevésbé terheli majd meg a hazai gazdaságot – ellentétben a külsővel. Japán mindig helyreállt és újra helyreáll – szokás mondani. De vajon ma is megállja a helyét az ismert szállóige? Bizony a mai japán társadalom sokak szerint már nem ugyanaz, mint az évtizedekkel ezelőtti. A dolgos szamurájok kora lejárt, az új generáció inkább az amerikai életmintát és munkamorált követi. A gyorsan elöregedő népesség pedig további problémákat szülhet ennek kapcsán. A felkelő Nap országának tehát nyitnia kell a többi nemzet felé, mert ha nem lépnek, hamarosan nagyméretű munkaerőhiány léphet fel náluk. Ám felmerül a kérdés, hogy kinek lesz vonzó egy olyan állam, ahol folyamatos a földrengésveszély, illetőleg folyamatosan sugárzásveszély áll fenn?

Annak ellenére, hogy Fukusima környékén kezd stabilizálódni a helyzet, még mindig hatalmas energiákat fektetnek a gázszivárgások megfékezésébe, valamint a reaktorok hűtésébe. A szennyezés mértéke még mindig az egészségügyi határ felett ingadozik, ráadásul már csomagokban, spenótban és tejben is kimutatták radioaktív szennyeződések nyomait. Egyes térségekben radioaktív az ivóvíz, fogyasztása csak forralást követően ajánlott.

Hogy mikorra várható a teljes újjáépülés, illetve mikor térhet vissza minden a régi, megszokott kerékvágásba, igen nehéz megmondani. Az utórengések továbbra is tartanak, és még mindig erősebbek, mint a hazánkban január végén tapasztalt földmozgás. A mai napig több mint tízezer eltűntet tartanak nyilván, több mint egymillió ház rongálódott meg, nagyjából ugyanennyi háztartásban nincs vezetékes ivóvíz szolgáltatás, negyedmillió lakás pedig áram nélkül vesztegel. Az utcák sok helyütt kihaltak, a lakosságot a radioaktív eső veszélyeire is figyelmeztették. Emellett Tokió ivóvízhálózata sugárszennyezett, szerencsére azonban elmarad a törvényben rögzített határértéktől. Dr. Vidéki Imre elmondása szerint hosszú, nehéz időszak veszi kezdetét, hiszen az 1995-ös kobe-i földrengés (amely „mindössze” 7,2-es erősségű volt) után öt évet vett igénybe a helyreállítás, a mostani katasztrófa pedig ennél nagyságrendekkel súlyosabb volt. A kár jelenleg 180 milliárd dollár körüli, ami már a japán GDP több mint 3 %-a. Továbbá Japán és több európai ország is hajlik atomerőmű-programjának átgondolására. A legvalószínűbb forgatókönyv szerint a fukusimai atomerőművet nem indítják újra, még akkor sem, ha sikerül úrrá lenni a problémákon. Pozitív következménye lehet még a katasztrófának az építőipar fellendülése, és az ezzel járó új munkahelyek biztosítása. Ez viszont nem valószínű, hogy nagyon vigasztalná a sok ezer áldozat gyászoló családtagjait.

Spiller András
ELTE Online