Capone jó ember volt, mindig adott borravalót…
Március 23-án telt ház előtt mutatta be az ELTE ÁJK Perjátszó Köre (PK) Al Capone Akta című perjátékát. A darab címszereplőjével és forgatókönyvírójával, Berecz Sándor joghallgatóval beszélgettünk.
2011. április 1. | Utolsó módosítás: 2012. február. 20. 0:01Újra teltház előtt játszott szerdán a Perjátszó Kör. Milyen érzés volt a darab szerzőjeként és főszereplőként a vastapsot hallani?
Csodás volt. Igazság szerint már annak örül az ember, hogy teltház volt, mert tényleg sikerült egy jó témát találni.
Azért az jellemző, hogy teltház előtt játszik a PK. Bár tény, hogy az elmúlt fél évben volt olyan előadás, aminél maradtak üres székek.
Ez érthető is, mert volt, hogy többször előadtuk ugyanazt. Például a Fráter György perét. Így az természetes, hogy nem fog mind a háromszor 2-300 ember beülni. De az, hogy most tényleg tele volt a nézőtér, az elején kicsit ijesztő volt.
Szerinted minek köszönhető a siker?
A véletlenek szerencsés összjátékának. Legfőképp azért, mert a gengszter történetekről talán mindenkinek van előzetes ismerete. Ha más nem egy filmet, vagy ezzel kapcsolatos játékot látott már. Ráadásul nem is olyan régi a történet, csak 70 évre mentünk vissza az időben. A történelemórák miatt általában erről az időszakról csak az jut eszünkbe, hogy I. világháború, II. világháború – és mindenkinek körülbelül ennyi maradt meg a fejében. Viszont ott van az Egyesült Államok. A szesztilalom tulajdonképpen egy nagyon mitikus ideje az amerikai történelemnek, amiről rengeteg film készült, és nagyon sok embert érdekel. Ugyanakkor sokan nem tudják, hogy mi volt e mögött: csak annyit látnak, hogy nem lehetett alkoholt inni. De hogy valójában ez egy nagyon hosszú folyamat eredménye volt, és hogy hogyan is történtek a dolgok – ez már önmagában megfogja az embereket. A legnagyobb húzónév azért persze Capone. Másrészt pedig nagyon jó volt a promó. Tényleg elismerés a csajoknak: két napig kint ültek az aulában, jelmezben. Jó téma, jó promóval…
Ráadásul úgy, hogy a kocsmaváltóval versenyeztetek… Te voltál a címszereplő, így gyakorlatilag minden kulcsjelenetben ott voltál, és az érdekesebb jelenetek is neked köszönhetők.
A karakter adta magát. Capone olasz volt. Az emberekben benne van az, hogy az olaszok egy kicsit hevesebb vérmérsékletűek, ezért nem lehetett úgy előadni, mint például a nyomozókat, akikről lehetett tudni, hogy angolok és írek. Nekem viszont muszáj volt felvennem ezt a déli temperamentumot. És igazság szerint ezért is szenvedtem sokat.
Úgy érzed, hogy sikerült belebújni Capone bőrébe?
Igen. De előtte agyon idegeskedtem magamat. Mikor készen lettem a forgatókönyvvel, próbáltam végiggondolni az egészet, lejátszani a fejemben, hogy el tudnám-e játszani ezeket a karaktereket. De Capone… Arra gondoltam, hogyha ezt valaki megkapja, az megszívja. Károly [Kisteleki Károly – a Kör mentora] végül rám osztotta a szerepet…
Te nem akartál Capone lenni?
Úgy írtam, hogy bármelyik szerepet szívesen elvállaltam volna, bármelyiket el tudjam játszani. De azért örültem neki.
A hitelesség nagyon fontos szempont volt. Eredeti FBI-dokumentumokból dolgoztál.
Igen, nagyrészt próbáltam úgy formálni a szereplőket, ahogy a valóságban volt. De nem egy állandó tartalmú szövegkönyvet írtam, nem egy szentenciát, amit be kell magolni. Ezért is mondtam, hogy mindenki próbálja meg a karaktereket a saját szája íze szerint alakítani. Nem akartam szöveghűen mindent: inkább a benyomások alapján dolgoztam.
Mikor kezdted el írni a forgatókönyvet?
Február 6-án. És február végére lett kész. De ebből írtam korábban az évfolyamdolgozatot, így ott már elegendő anyagot gyűjtöttem össze és dolgoztam fel a témához. Szerencsém is volt, hogy az FBI oldalán fent volt minden akta. Összesen 1400 oldal…Amikor egyébként nekiálltam írni a darabot, nagyon nehezen ment. A legelső változat, úgy ahogy volt, ment a kukába. Utána elkezdtem megint nulláról felépíteni az egészet.
Miért nem volt jó az első változat?
Nem voltak játszhatók a karakterek. Valahogy nem lett kerek egész. De aztán rájöttem, hogy nem is kell. Minek a közönség szájába rágni. Ezért próbáltam úgy írni, hogy rögtön a közepébe csapjunk…
…és egy bárzongorista kezdje a történetet. Az ő karaktere honnan jött?
Miután lezártuk Károllyal a szövegkönyvet, az utolsó módosításoknál került bele. Ő javasolta, hogy nézzünk meg néhány filmet. A Gengszterek Klubjában a főszereplő egy trombitás srác – ebből jött az ötlet, hogy mi lenne, ha az átkötő szöveget nem narrátor mondaná, hanem olyan valaki, aki része a történetnek. Kellett hát egy olyan szereplő, akit nem végeztek ki, nem ítéletek el, nem lőttek le, nem volt Capone ellensége…
Végig él a darabban…
Igen. Akkor jött az ötlet, hogy mi lenne, ha bárzongorista lenne. Onnan már jött magától, hogy élő zene kell.
Egyetértesz azzal, amit a bárzongorista mond állandóan, hogy Capone jó ember volt (– mindig adott borravalót)?
Nekem mindenképpen. Ha az ember sokat foglalkozik valakivel, megszereti. Hiába volt rossz ember, hiába művelt rossz dolgokat, megszereted és a szíved csücske lesz. Tényleg rossz ember volt, és biztos csak az én szememben lett jófiú – biztos azért, mert főszereplő lettem, és sokat dolgoztam a karakterével.
Hogyan készültél a szerepre? Hogyan tudtál átlényegülni a mindenki által kedvelt Berecz Sándorból egy keménykezű, félelmet keltő gengszterré? Segített valaki?
Károly rengeteget segített a felkészülésben. Amikor próbáltam felvenni a karaktert és tanultam a szöveget, valahogy mindig összetűzésbe került benne a szöveg és a szerep, ezért módosítottunk sokat. A próbák alatt éreztem meg, hogy hogyan kell a karaktert játszani. És meg is ijedtem, hogy ez az ösztön kijött belőlem a főpróbán. Ebből problémám is volt, mert a darab előtt már a szerepben voltam, és mindenkivel üvöltöttem. (nevet) Sokat épültem belőle. Minden eddigi szerepem sokat adott a személyiségemhez.
És Capone mit adott? Reméljük azért inkább jót…
Még nem tudom, de bízom benne. (nevet)
Mi a véleményed arról, hogy kedden a főpróbán, egy nappal a bemutató előtt a társaság még nagyon szét volt esve, másnapra pedig hirtelen minden összeállt?
Ez mindig így volt.
Igen, de most mindenki azt mondta, hogy ennyire jó még soha nem volt, holott kedden attól féltünk, mi lesz egyes jelenetekkel… A fejszétverős jelenet például majdnem kikerült. Mi történt szerdán?
A főpróbán még mindenki próbálgatja a karaktereit, és attól nem tökéletes, hogy még mindenki tologatja a szerepe határait. Ez olyan, mint a vizsgán. Előtte két nappal nem tudsz válaszolni a kérdésekre, a vizsga napján meg minden megy flottul. Az ember rákészül egy céldátumra, hangolódik, és a bioritmusa pont akkor van toppon, az agya is akkor fókuszál a legjobban.
A jelmezeknek volt ebben valamilyen szerepe?
Persze. A jelmez mindig kell. A farsangi bálban is sokkal szabadabban viselkednek az emberek álarc mögé bújva, mint egyébként. Onnantól kezdve tudsz arra hivatkozni, hogy ez nem én vagyok, ergo azt csinálok, amit akarok. El tudsz vonatkozni a berögződésektől, tanult viselkedésmintáktól. Át tudsz alakulni egy másik emberré.
El tudtad képzelni, hogy ekkora sikere lesz az Al Capone Aktának?
Bíztam benne. Nekem mindig a szívem csücske lesz, mert én írtam. És nem mindegy, kinek írod. Amiatt, hogy ez a Hippi perhez hasonlóan a perjátékból inkább játék volt, a közönséget is jobban szórakoztatta.
A második félidő volt csak maga a per.
Igen, mert előtte be kellett mutatni, hogy Caponét miért ítélték el, szeszcsempészet, emberölés… Aztán hopp, jött, hogy adócsalás. A kettő között fel kellett építeni a történetet. És ezért is jött az ötlet, hogy két felvonásos legyen. Mintha már tudat alatt így írtam volna meg. Pedig eredetileg egyben lement volna az egész. A kilences jelenetben van, hogy lelkileg nagyon magasra jut Capone, majd a végén összeomlik. A nézőben is benne marad, hogy mi lesz ez után.
És ott is marad a második felére.
Amikor a feszültség átsugárzik a nézőkre, akkor mindenki figyel. Ezért is jók a figyelemfelkeltő jelenetek…
Mint az, hogy a néző arcába rúgják a széket…
Vagy kiborul a gengszter az első felvonás végén. Ezzel egyébként az emberi oldalát szerettem volna megmutatni a Sebhelyes arcúnak. Lehet, hogy azt akartam, hogy kezdjék el kicsit sajnálni.
Szeretnéd, hogy újra színpadra kerüljön a darab?
Természetesen. És ha kapunk rá engedélyt, húszas évek parti is követi majd az előadást. Reméljük, már idén ősszel.
A Perjátszó Kör következő előadása: Fráter György pere, április 19. Pécs, OTDK.
Gedeon Valéria
ELTE Online
Fotók: Nádor Zsombor