Zúzás az éjszakában

AC/DC Tribute zenekarként befutottatok. Nem gondoltatok arra, hogy esetleg saját számokat is írjatok, játszatok?

Régebben voltak saját számaink, illetve mindenkinek volt más-más zenekara, de aztán belefogtunk az AB-CD-be. Úgy döntöttünk, hogy amíg ez a dolog ilyen jól megy, addig fölösleges mással foglalkoznunk, hiszen az AC/DC számokat ismeri és imádja a közönség. Nekünk pedig így is annyi fellépésünk van, hogy szinte alig bírjuk összeegyeztetni, és megszervezni a koncerteket. Évente körülbelül 80-100 koncertet adunk, majdnem mindegyik fesztiválon fellépünk, a motoros találkozókon pedig egyszerűen szétkapnak minket.

Milyen a koncertek hangulata?

Nagyon jó. Amennyi energiát mi leadunk, azt bőven vissza is kapjuk. Van miből táplálkozni.

Ezt várjátok a LEN-től is? Elmondhatjuk, hogy a huszonévesek fogékonyak az AC/DC-re?

Abszolút. Nagyon sokan ismerik és szeretik őket, sok rádióállomás foglalkozik velük, például Akkor és most-ban, a 2008-as új album megjelenése óta meg aztán végképp azt mondhatjuk, hogy a huszonévesek is falják a zenéjüket.

Van bármiféle kapcsolatotok az AC/DC-vel?

Elküldtük nekik az anyagainkat, tudják, hogy létezünk, de választ nem kaptunk tőlük. Azt vettem észre – nem csak én, sokan mások is –, hogy az AC/DC egy fantomzenekar. Nagyon nehéz őket elérni. Megjelennek a színpadon, lenyomják a koncertet, és a vissza tapsnál már el is tűntek.

Fülöp Zsófia
ELTE Online

Fotó: Martin Wanda