(V)Érmes Kárpát-medencei futsal-hadjáratok

A szombat már a csoportmérkőzések jegyében telt el, melyeket a házigazda Ifjúsági FC és a címvédőként érkező Orvosok (Marosvásárhely) mellett fiaink is hibátlan mérleggel abszolváltak – a negyedik hármas élén a Kamikaze végzett. Sőt, a mezőnyben egyedüliként a mieink hálóőrének, Pétervári Janinak sikerült lehúznia a rolót kapuja előtt. Eközben a két meccsen hetet termelő támadószekciónk gyakran ragadtatta tapsra a publikumot. A jól megérdemelt bulizás előfutáraként Zsók Levente stand up-os produkciója dolgoztatta meg a rekeszizmokat, majd napirendi pontként néhányan még az El Classico soros felvonásának sörös nyomon követését is közbeiktatták.

Nem véletlenül emeltem ki fentebb a csoportgyőzteseket, mivel a másnapi elődöntőkbe is ők kerültek be. Ehhez az ELTE SE-s srácoknak az ugyancsak magyar színeket képviselő Zsuga Bonitoval kell farkasszemet nézniük. A pesti együttesek derbijén fiaink a kapott gólok terén féltve őrzött makulátlanságuknak Galac Kristóf mester(i)hármasának hála hamarjában búcsút vehettek. De a „mindig csak egy góllal kell többet bepiszkálni, mint az ellen” alapelv vezérelte kék mezes legényeink végül négyig jutottak, ami a fináléba jutásért egy, az Ifjúsági FC ellenében megvívandó találkozót jelentett nekik.

A nézőtéren páran már a kezdő sípszó előtt az „előrehozott döntő” szókapcsolatával illették meg a veretlenül menetelő együttesek párharcát, s a látottak egyértelműen őket igazolták. Mi több, az első játékrészben Eőri Jani higgadt centerezését követően a mi fiaink kerültek fórba. Az idő múlásával azonban kiütközött az a tény, hogy a vendéglátóknál két román élvonalban edződő játékos tette lábról lábra a zsugát. A 1-3-as vereség ellenére gárdánk búcsúja stílusosra sikeredett. A Kamikaze elleni bronzmeccsen támadó- és védősorunk ismét brillírozott. Csak a hitéből kitéríthetetlen kapufán múlott az, hogy kolozsvári bajtársaink számára a négy bekapott gombóc jelentette a végállomást.

A finálé trónfosztást hozott, ugyanis a roppant meggyőző teljesítménnyel kirukkoló Ifjúsági FC egy végletekig kiélezett mérkőzésen, 3-2 arányban fektette két vállra a tavalyi bajnok Orvosok csapatát. A szervezők részéről Gödri Áron elégedetten nyilatkozott az idén már negyedik alkalommal megrendezett torna népszerűségéről, színvonaláról. Az „évről évre nagyobb lábbelibe lépő esemény” gondolatát a résztvevők és szurkolók oldaláról érkező pozitív visszacsatolások is maximálisan alátámasztanak.

S ha egy üzlet beindul… A székelyföldi bronzos hazaút és a pihenő csak néhány szempillantás erejéig tartott, hiszen az egyetemünk hírnevét dicső módon öregbítő futsalosaink rögvest átszállójegyet váltottak Révkomáromba. A KEK ideájának felvidéki térhódításával egy újabb állomás betonozta be magát évekre a menetrendbe. Különösen úgy, hogy a szervezők jövőbeli elképzelése szerint a viadalnak a Komáromi Városi Napokkal történő egybekötésével kulturális körítést is szolgáltatnának az egyetemisták irányába.

A Selye János Egyetemen testnevelést oktató Stefán István és a Selye HÖK-ben tevékenykedő Szuri András lelkes közbenjárásának hála nyolc együttest sikerült összecsődíteni a szerdai kezdésre. A feleket a bevált módszer szerint két kvartettbe osztottak szét. Fiaink az „A” fémjelzésű négyesbe kerültek, s a sors a Selye HÖK, a Selye János Gimnázium és a Komárno FC fúziójából létrejött alakulaton túl a Nyugat-Magyarországi Egyetemet sorolta be melléjük.

A Simon Gábor vezette ELTE SE-s srácok Révkomáromra is átmentették erdélyi formájukat, s a csoportküzdelmek során veretlenül masíroztak végig ellenfeleik testén. Gólt is egyedül a Hallgatói Önkormányzat ellen szenvedtek el – igaz, rögvest hármat is. A másik csoportban a Selye egyetemistáit és öregfiúit a kolozsvári Golimpiakosz és az ugyancsak maximális pontszámot gyűjtő SOTE is beelőzte a nap végére. Ezzel a helyiek a felsőházi rájátszás során egyedül az sziámi ikrek módjára összeboronált Selye János Gimnázium – FC Komárno együttese révén maradtak érdekeltek. A végső sorrendről dönteni hivatott csütörtöki játéknap előtti este a Real Madrid – FC Barcelona tetralógia aktuális fejezetének megtekintésével és a kollégiumi élettel való ismerkedéssel telt.

Miután a versenykiírás értelmében a rájátszásban érdekeltek magukkal hozták az egymás elleni találkozók eredményét – mindenki egyet –, így ennek fényében fiaink eredménysorában különösen felértékelődött a Selye gimnazistáinak 4-0-s felülmúlása. Ezt a gondolatmenetet tovább erősítette az előzetesen aranycsatának beharangozott SOTE – ELTE SE rangadón születő 2-2-s döntetlen ténye is. Jöhetett az ilyenkor jól megszokott matekóra. Miután együttesünk a Golimpiakoszt is könnyedén, 6-3 arányban fektette két vállra, így minden szem az orvosisokra szegeződött. Ők pedig nem hibáztak, s a fúziós gárda ellenében aratott nagyarányú győzelmüknek köszönhetően a jobb gólkülönbség ezúttal a SOTE javára döntött. Teremfocis legényeik nyakába így a bronzérmet követően a szervezők ezúttal egy ezüstösen csillogót akasztottak. Reméljük, az állomások nem most fognak elfogyni, és akkor már fényesíthetik is számunkra a legaranyosabb medáliákat.

Kis Róbert
ELTE Online