„A mai világban mindent lehet…ugye?”

A terem előtt már hatalmas tömeg állt: mindannyian a kommunikáció és médiatudomány MA maroknyi csapatára vártak, akik ez alkalommal Rudolf Péterrel és Pokorny Liával, a Beugró szakavatott „celebjeivel” kiegészülve rendhagyó előadásra készültek. A terem ajtaja hamarosan kitárult, a közönség bevonult, és a több mint százfős előadó percek alatt megtelt.

Egy rövid bevezetőből kiderült, hogy az előadás célja nem csak és kizárólag a szórakoztatás: a hallgatókból egy délutánra társulattá avanzsálódó fiatalok, György Péter médiahackkel foglalkozó szemináriumán ötlötték ki, hogy a manapság oly divatos kifejezés megtestesítőit, a celebeket állítják reflektorfénybe. Csak kicsit másképp, mint ahogyan azt megszokhattuk.

A Beugróból jól ismert feladatokon keresztül a celebvilág legkülönbözőbb problematikus jelenségeire, ezek árnyoldalaira reflektálva tartottak görbe tükröt a pejoratívan vett sztárság intézményének.

Az 1,2,3,4 során, a maximalizált mondanivaló ellenére is tökéletes képet kaptunk a túlbuzgó riporter archetípusáról és egy általa vezetett talk show-ról, melyben az önjelölt sztárok egymásra mutogatva fedték fel egy celebgyilkosság részleteit. A játék második felvonásában megtudhattuk, hogy minden (mikro)közösség rendelkezik a maga külön bejáratú celebjeivel, akik folyamatos beszédtémát biztosítanak az őket körülvevő civil lakosságnak – ilyennek ítélték például a Művészetelméleti és Médiakutatási Intézet vezetőjét, György Pétert is, akit egy stilizált vizsgaszituáció keretében meg is elevenítettek, a másfél órára színpaddá alakuló katedrán.

Míg a Bekérdezőben letűnt fitnessguruk árultak kétes eredetű Top-Shop termékeket, és polihisztor playmate-színész-énekesnők vallottak kudarcot kvízműsorok pódiumán, addig az Ördög és angyalban komoly etikai és életvezetési dilemmákkal kellett szembenéznie az aranyérkenőcs-reklámmal népszerűségét visszaállítani kívánó ex-celebnek. Ezt követően egy valóságshow feltörekvő üdvöskéje mutatott rá a műfaj legnagyobb igazságára, miszerint „mindig azt mutatják a legtöbbet, aki szexel”.

Pellengérre került még az imádott sztár és a fanatikus rajongó kapcsolatának problematikussága, ahogy a celebek gyakori privilegizált helyzete (például a szórakozóhelyek hosszan kígyózó sorának kikerülése) is.

A megközelítőleg másfél órás előadást osztatlan siker, és a 34-es előadóban talán még sosem tapasztalt tapsvihar zárta. A távozók a teremből kilépve szállóige-várományos mondatokat idézgettek, azzal talán hirtelenjében nem is számolva, hogy ezek akár a napi médiafogyasztásuk termékei is lehetnének – azzal a különbséggel, hogy ott a jópofa irónia hiányában valószínűleg észrevétlenül elmennének mellettük.

Sárai Vanda
ELTE Online

Fotó: Martin Wanda