Pont mint a vizsgán

Ez a 2750 méteres szintemelkedés elég brutálisan hangzik. Hogy érezted magad a verseny után?

A Mátrabérc eredeti rendeltetése szerint egy teljesítménytúra, ami a hegység összes nagy csúcsát érinti, a Kékestől kezdve, a Galyatetőn át az Ágasvárig. Ez egy nagyon kemény terep, és ha valamire már én is ezt a jelzőt használom, akkor az tényleg az. Eléggé megviselt a verseny, főleg az utolsó kaptatók voltak küzdelmesek. Egy átlagos maraton után 3-4 nap alatt regenerálódom, ami azt jelenti, hogy ennyi idő elteltével áll helyre az izomzatom, ezután újra normálisan tudok edzeni. A Mátrabérc esetében körülbelül másfél hétig tartott ez a folyamat. De ezt úgy képzeld el, hogy egy héttel a versenyt követően még a metróból felfelé jövet is besavasodott a combom.

Azt előre tudtad, hogy szenvedéseidért a VB indulás lesz a jutalom?

Nem. Az a legszebb az egészben, hogy én ezt csak egy alapozásnak szántam az őszi maratoni versenyek előtt. Persze nagyon örülök, hogy ilyen jól sikerült futnom, és megszereztem az indulási jogot.

Írországban milyenek esélyekkel állhatsz rajthoz?

Beszélgettem emberekkel, akik voltak már kint, és állítólag az első tízbe kerülésre elég jó esélyeim vannak. A legnagyobbak küzdelmébe azért nem hiszem, hogy bele tudok majd szólni, mert a lejtőt sajnos még mindig elég gyengén futom. Az emelkedőket viszont jól bírom, a sík szakaszokon pedig biztosan tartani tudom majd a tempót a legjobbakkal is.

Vettél már részt hasonló szintű nemzetközi versenyen?

Klasszikus világversenyen, EB-n, VB-n vagy Olimpián még nem indultam. Ez lesz az első alkalom. De futottam már nemzetközi nagymaratonokat, amik tulajdonképpen világversenyeknek számítanak a maratonfutás kategóriájában. Tény, hogy nagyon sokszor nem az Olimpián meg a VB-n születnek a legjobb idők. A világ legjobb eredményeit például a berlini maratonon érik el, ami egy egyszerű verseny, olyan, mint a budapesti Spar Maraton, csak kicsit nagyobb kiszerelésben.

Te magad a Sashegyi Gepárdoknál edzősködsz, de ki segíti a saját felkészülésedet?

Az, hogy a többiek mellettem vannak, már elég segítség. Az ő aktív támogatásukat élvezem keddenként és csütörtökönként, amikor együtt edzünk. Gyakran megyünk egyébként hegyre is, a Normafára, a Citadellához vagy a Sashegyre. Ilyenkor, bár a tanítványaim nyilván nem futnak annyit mint én, azért tudnak motiválni futás közben, és ettől én magam is előrébb lépek.

Tervezel valamilyen speciális felkészülést is a VB előtt?

Súlypontbeli eltolódások lesznek. Úgy kell átalakítanom az edzéstervemet, hogy több legyen benne a terepfutás, a lejtők-emelkedők futását pedig külön is gyakorlom majd. De amúgy komplex erőszintben kell fejlődni.

Mennyiben más terepen futni, mint országúton?

A terepfutás teljesen más jellegű mozgás, sokkal több izomcsoportot mozgat meg egyszerre a lábban. Ezt még nekem is szoknom kell. Emellett az iram is lassabb, mint aszfalton, ezért most nem annyira a sebességgel, hanem inkább az állóképességgel kell foglalkoznom.

Lehet itt valahogyan formát időzíteni?

Ugyanúgy, mint egy maratonnál, ebből a szempontból nincs különbség. Ugyanúgy rá kell pihenni, hagyni kell egy hetet a verseny előtt, amit már csak könnyű futásokkal szabad eltölteni. Ami még fontos, hogy egy héttel a verseny előtt viszont egy pörgős edzést vagy versenyt kell beiktatni a programba. A maratonnál például egy 20-25 km-es, maratoni iramú szakaszt szoktam futni felkészülésképpen, amire rápihenek, aztán van még egy háromszor-négyszer ezer méteres edzés, ami a tónusba hozást végzi.

Milyen fontosabb versenyeid lesznek még júliusig?

Luxemburgban indulok egy félmaratonon, illetve az Ultra Balaton versenyen veszünk részt a csapatommal. Ez 212 km-t jelent, ami öt felé oszlik majd. Próbáltam viszonylag kevés nagy versenyt bevállalni, mert egy komoly felkészüléssel azért nem összeegyeztethető az, hogy én mindenfelé versenyezgessek. Az nem működik, hogy mindenhol top-on akarsz lenni, majd ezek után még a VB-n is. Ez a 71 km, ami Írországban vár rám, körülbelül olyan lesz, mintha síkon futnék 120 km-t. A verseny ideje is 6-7 óra, mindez 170-es pulzuson. Ez óriási terhelés, amit nem lehet úgy megcsinálni, ha egy kicsit is átcsúszok az anaerob tartományba (ez az intenzív sport azon fázisa, amikor a megfelelő izommunkához szükséges energia előállításához már nincs elegendő oxigén a szervezetben – T.Sz.). Ezt oxigénnel is bírni kell, és az utolsó méterekig tökéletesen fittnek kell maradnom.

Maratonfutóként mennyire vagy tisztában saját korlátaiddal?

Tökéletesen, ez az utóbbi 10-15 évben szerencsére kialakult. Ezért érdemes ezt a pár évet végigcsinálni a sport világában, mert saját szervezeted reakcióit, és ezeken keresztül magadat is jobban megismered. Én tudom magamról, hogy nem szabad túl gyorsan elkezdenem a versenyeket. De a hétköznapi életben sem árt, ha tisztában vagyunk magunkkal és a képességeinkkel. Én például 1000%-ig biztos vagyok benne, hogy bármilyen brutális hülyeségre felülhetek a vidámparkban, vagy nyugodtan kiállhatok egy szakadék szélére, mert úgysem fogok megszédülni. És jó érzés, hogy van egy biztos háttértudásom önmagamról.

Amikor fölállsz a rajthoz, érzed, hogy milyen futás fog következni?

Igen, ezt a felkészülés alapján lehet érezni. Az egyetemi vizsgákhoz tudnám ezt hasonlítani. Ha tanultál valamire mondjuk két hetet, akkor az nem létezik, hogy ne legyen meg legalább a kettes. Így van ez a futással is. Ha megvan az a bizonyos befektetett munkamennyiség, akkor egy minimális teljesítményszintet lehet garantálni. Hacsak nem jön közbe valami kósza malőr, hogy elesel, fellöknek, vagy elrontod a gyomrod, akkor biztosra lehet venni a jó eredményt.

Említetted, hogy a terepfutás eddig csak kiegészítés volt számodra. Elképzelhető, hogy az eredmények meghozzák a kedved, és a jövőben komolyabban is e terület felé fordulsz?

Elképzelhető, a jövő kiszámíthatatlan. Nagyon szeretek az erdőben, a természetben futni. Ez egy rendkívül klassz dolog, de úgy érzem, hogy színvonalban talán még jobbat tudok nyújtani aszfalton.

Teczár Szilárd
ELTEonline