Lóversenylufi, vagy történelmi hagyaték?

Bár csupán negyedik életévét tapossa a Hősök terén megrendezett Nemzeti Vágta, ennyi idő alatt is komoly országos érdeklődésre tett szert, melynek köszönhetően látogatók tízezreit vonzza a rendezvény napjaira. Ez nem kis teljesítmény egy olyan országban, ami ugyan komoly lovasmúlttal rendelkezik, mégis ezen a téren jelenleg Overdose-on kívül semmilyen közérdeklődést kiváltó, kiugró eredményt nem tud felmutatni. De mi a helyzet nemzetközi viszonylatban?

A lóverseny hagyományosan a szerencsejátékok egyik önálló ágazataként már a 18. századtól jelentős ember- és pénztömeget mozgatott meg. Nincs ez másként most sem, sőt érdekes, hogy az európai tradíciójú sportág immár Ázsiában is komoly tényezőként van jelen. Mindezek ellenére a központ még most is kontinensünk nyugati fele, elsősorban az Egyesült Királyság.

A világ legismertebb lóversenye, pontosabban fogalmazva lovas rendezvénye a híres Royal Ascot. Az esemény jelentőségét és hagyományát jól mutatja a névben is büszkén megjelenő királyi szó, hiszen elődeihez hasonlóan II. Erzsébet is minden évben személyesen tekinti meg az uralkodói páholyból a futamokat. A királynő mellett az angol arisztokrácia színe-java is képviselteti magát, s éppen erre épül Ascot egyik legismertebb tradíciója is. Bár az öltözködés nagyon szigorú korlátok közé van szorítva, a hölgyek menekülve a konvenciók elől, már-már az extrémitás határát feszegetve, széles kalapválasztékot vonultatnak fel minden évben, melyek – a hozzájuk tartozó közismert személyekkel együtt – komoly érdeklődésre tesznek szert a lóversenyt kevésbé kedvelők népes táborában is.

Ha kalapokkal nem is, az ismert emberekre való vadászattal a mi Vágtánk is szolgálhat, hisz a legnépszerűbb programok épp a divatos szóval élve „celebek” különböző futamai, vetélkedői. Okos marketingfogás ez, hisz a Geszti Péter vezette kreatív stáb jól átlátta, hogy Demecser és Bácsalmás lovasa, vagy akár néhány egyébként tényleg érdekes történelmi műsor vélhetően kevesebb látogatót vonz, mint Keresztes Ildikó egy fogaton, vagy épp a lovasként brillírozó Hajas László.

A másik jellegzetesség a különböző tradíciók ápolása. Ascotban ez igaz az imént említett öltözködésre, étel- és italfogyasztásra, valamint a megjelenő arisztokrácia bevonulásaira és egyéb rendezvényekre is. Ebben meglehetősen hasonló a Vágta is, hiszen egyik fő mondanivalója a magyar nemzeti hagyományok ápolása – ezt történelmi lovasbemutatókon, magyaros ételeken, illetve a települések sajátosságainak bemutatásán keresztül is bizonyítják.

Persze azért ne feledkezzünk meg a két rendezvény jelentősebb eltéréseiről sem, azokból is van ugyanis jó néhány. Ezek közül talán a legfontosabb maga a lóverseny, hiszen míg az ascoti pályán megrendezett számos viadal közül a kiemeltek győzteseire évek múlva is emlékszik a lovastársadalom, a Nemzeti Vágta a gálarendezvények és jótékonysági futamok mellett csupán egy igazán jelentős sporteseménynek, a települések versenyének ad otthont. Ráadásul sok esetben ez is inkább csak a pénzdíjak és a hírverés miatt érdekes, már csak azért is, mert a Nemzeti Vágta indulói hobbi- vagy esetleg félprofi lovasok.

Mindezzel természetesen nem a Nemzeti Vágta hírnevének becsmérlése, esetleg gyengeségeinek kiemelése volt a cél, csupán könnyebb bemutatni a Vágta környezetét és jelentőségét egy nemzetközileg is ismert rendezvény összehasonlítási alapjaként.

DicsukD
ELTE Online

Fotó: Stiber Judit