Nem vagyunk egyedül – diáktüntetések a felsőoktatásért

Egyesekben talán felmerülhet a kérdés, miért, veszélybe került? Igen. Amíg irreálisan magas tandíjakról, hallgató röghöz kötésről, a hallgatókra erőltetett, felülről irányított felsőoktatási autonómiáról van szó, addig azt kell mondjuk, igen. És addig tüntetni kell, az utcára vonulni és kiállni a jogainkért. Nem vagyunk ezzel egyedül, számos országban láthatunk erre példát – a közelmúltból és évekkel ez előttről egyaránt.

Németországban példának okáért 2009 novemberében tüntettek a diákok a tandíj eltörlése, a felsőoktatásra fordítandó pénzügyi támogatások növelése és a jobb oktatási körülmények érdekében. Az ottani diákok az utcára vonultak és megszállták iskolájukat; az egyetemistákhoz a középiskolások is csatlakoztak.

Ugyanez volt akkor a helyzet Ausztriában is, több tízezres diáktömeg gyűlt össze az osztrák fővárosban és más vidéki nagy városokban. A sógoroknál is a tandíj bevezetése – eltörlése körül folyt a legélesebb vita, az osztrák állam ugyanis azzal, hogy egyszer már fizetőssé tette a felsőoktatást, nem ért el különösebb változásokat: a befolyt összeg nem fedezte a felmerülő költségeket, viszont nagyban rontotta a diákok hangulatát, mely végül tüntetésekhez vezetett.

Olaszországban egy évvel ezelőtt voltak hasonló megmozdulások, amikor az olasz kormány bejelentette, hogy jelentősen csökkenti az oktatásra szánt költségeket, veszteséges tanszékeket zárat be, szakokat szüntet meg. A reformok ellen lázadó diákok több napig tüntettek Rómában, ahol szerte a városban „El a kezekkel az egyetemektől!” jelmondatokkal teleírt transzparensekkel harcoltak jogaikért, s jövőjükért.

Londonban szintén ellepték az utcákat a tandíj megemelésén felhördülő egyetemisták és középiskolások, ott a rendőrség felszólítása ellenére sem mozdult a tömeg, így több mint százötven személyt kellett őrizetbe venni. A holland diákokat ugyanígy nem sikerült féken tartania a hatóságoknak, amikor ez év elején ők is tüntetésbe kezdtek Hágában. Ott a kormány a póttandíjat kívánta bevezetni, vagyis még több tandíj befizetésére kötelezte volna azokat, akik túl hosszúra nyújtják egyetemi tanulmányaikat.

                           [YOUTUBE URL="http://www.youtube.com/embed/RLdi-MUPY6o"]

Nem vagyunk hát egyedül. A bolognai rendszer bevezetése a legtöbb helyen nem ment zökkenőmentesen, a legtöbb vita azonban természetesen pénzügyi eredetű. A tandíj bevezetésével, megkétszerezésével, kifizethetetlenül magasra emelésével azonban – ahogy az osztrák példa is mutatja –, nem feltétlenül oldódnak meg az anyagi gondok; a diákok hozzáállása viszont gyökeresen megváltozik. S az még a jobbik eset, ha kivonulnak az utcára és harcolnak, ellenszegülnek és tüntetnek, mintha belefáradnak, csalódnak, elhagynak, kivándorolnak. Mert a következmény ez lesz, ha nem változik meg valami. S hogy ez a változás megtörténhessen, gyertek el minél többen október 27-én, hogy együtt mondhassuk: „Hülye voltál, mondom majd, ha ez elmúlik, csak múlna már el…”

Fülöp Zsófia
ELTE Online