Testmozgás, élvezettel

Az aerobik és én? Hát igen, eddig nem volt valami fényes a viszonyunk. Konkrétan felállt a hátamon a szőr, amikor arra gondoltam, hogy szerda este csupa csinibaba közt kell ugrabugrálnom. Ráadásul az odavezető úton el is tévedtem. Addig kóvályogtam, mint valami idióta, míg sikerült elkésnem. Az Izabella utcai tornateremben hatalmas tömeg fogadott. Közel hetven lány ugrándozott Szilvi vezényszavait követve. Mit keresek én itt? – tettem fel magamnak a költői kérdést. A válasz adott volt, azért jöttem, hogy mozogjak, és egyszersmind jól érezzem magam. Nem is értettem, minek stresszelem magam, hiszen imádok sportolni, még önszorgalomból is szívesen eltornázgatok esténként. Igen ám, de a szobám rejtekében úgy emelgetem a lábam, ahogy nekem tetszik – vagy ahogy Béres Alexandra mutatja a dvd-n. A lényeg, hogy nem lát senki. Na de itt? Most komolyan hülyét kell csinálnom magamból ennyi ember előtt?

Jó ideig csak szemlélődtem a magaslatról, egyszerűen nem tudtam, miként vehetném fel az esemény fonalát. A lökést az adta meg, hogy a lányok is folyamatosan érkeztek, és látszólag minden kényelmetlenség nélkül kapcsolódtak be az edzésbe. A zavarodottság elszállt, és szép lassan lebaktattam a lépcsőn. A kétség azért továbbra is bennem motoszkált. Nem tudtam hova álljak, hogy ne zavarjak senkit. Az szóba se jöhetett, hogy az első sorok valamelyikével próbálkozzam. Nem, nem! Rajtam ugyan ne röhögjön senki. Miközben helyezkedni próbáltam, arra lettem figyelmes, hogy a kutya nem foglalkozik a bénázásommal. A csajok csak mosolyognak, és azt teszik, amit normális körülmények között én is szoktam. Élvezik, hogy mozognak.

Miután beláttam, hogy igen komoly üldözési mániával küzdök, a kérdőjelek is eltűntek a fejemből. Az agyam nyilván vette a lapot, és sürgősen átkódolt magán valamit, mert ami ezután következett, arra magam sem számítottam.

Kizártam a külvilágot, hallgattam a zenét, lábaim pedig megérezték a ritmust. Teljesen átszellemültem. Mintha csak táncedzésen vettem volna részt. Ennél jobb nem is történhetett velem. Hirtelen elszállt minden fáradtságom, csak ugráltam, forogtam, lábat emeltem, karköröztem, és élveztem, hogy „kitáncolhatom” magamból ennek a kimerítő napnak minden gondját-baját. Örülök, hogy kiélvezhettem ezt a fantasztikus edzést. Mindenem fáj, de abszolút megérte. Arra is ráébresztett, hogy sokkal könnyebb csoportosan küszködni, mint egyedül. Így volt motiváció, és rengeteg segítség. Hiszen ha a másik bírja, akkor én sem hagyhatom abba. Csak ajánlani tudom, persze elsősorban lányoknak, de nem kizárólag nekik. A hangulat nagyszerű, a csajok kedvesek, és Szilvi programja egyszerűen csúcs. Engem olyannyira meggyőzött, hogy azóta otthon is gyakrabban csinálom.

(Az aerobik edzést november 2-án teszteltük Sport Testközelből cikksorozatunk részeként.)

Varga Adrienn
ELTE Online