Egy korszak lezárult

Néhány szobában azonban meglehetősen barátságos hangulat alakult ki. A büfét keresve találtam rá egy felhősre tapétázott szobában Tomira. Barátai már a földön ülve nosztalgiáztak és nevettek az elfeledettnek hitt történeteken, de Tomi nem csatlakozott hozzájuk. Meg is kérdeztem tőle, hogy mi a probléma? „Haza akarom vinni az emlékeimet”, mondta majd megkeverte sörét egy csavarhúzóval.

„Ha az ajtónkat sikerülne leszerelnem, akkor már csak azt kéne megoldanom, hogy kivigyem innen.” Elszánt tekintettel fürkészte a szobát, majd kortyolt egyet a söréből. „Talán ha az erkélyen keresztül vinnénk le, úgy megoldható lenne, végül is ez csak az első, nem?” Lehúzta az est sokadik sörét, majd felrángatta a földön ücsörgő haverját és kimentek a szobából. A folyosó végén egy színesre pingált ajtó előtt álltak és megbabonázva bűvölték. Zárva volt. Ezzel nem számoltak. „Mindegy, úgyis vége már ennek, pedig itt festettek be először zöldre mikor kiütöttem magamat a BN-en”, motyogta Tomi. „Az semmi, egyszer rám pakolták itt az összes széket, a ruhaszárítót és a kisasztalunkat is, reggel meg arra ébredtem, hogy rám esett az egész.” kontrázott Tomi haverja, majd nevetve visszamentek a szobába.

A C karaoke terméből elnyújtott macskanyávogásszerű hangok szűrődtek ki, még a folyosón üvöltő „i love rock and roll”-on keresztül is hallatszott. A „színpadon” két lány énekelte átszellemülten a Duplakávé örökzöld slágerét a Füredi Annabálon-t, körülöttük mindenki tapsolt és néhányan még táncoltak is. Néhány jól sikerült dal után magam is késztetést éreztem arra, hogy elénekeljek legalább egy dalt. Mikor, ha nem most?  Bátorításként még mellém álltak vagy hatan, biztos, ami biztos alapon, majd kezdetét vette a száguldás, Porsche szerelem, száguldás…

A KCSSK összekovácsolt bennünket, a „nagy öregek” tapasztalataikat átadva vezettek be minket a kollégiumi élet javába. Eme „mágikus” napra hirdetett záró buli, méltó búcsúztatója volt sokat megélt otthonunknak. A B és C épület felújításával az épület átalakul, de a régi, kopottas kollégium szelleme tovább él bennünk.

Budai Alexandra
ELTE Online