„Az Alkotmány mindenkié”

Az Eötvös Károly intézetnek nyilatkoztál 1 percben az Alkotmányról. A videóban azt mondtad, hogy egy olyan Alkotmány lép majd hatályba, amellyel a ’89 óta tartó fejlődés és tanulás megszakad, és ezt nem fogja tudni támogatni, nem lesz az alapja, és ezért ez egy óriási veszteség a következő generációk számára. Miért nem tudja az új Alkotmány támogatni a fejlődést?

Az alkotmány egyik funkciója – és itt nem a szövegre gondolok, hanem az alkotmányos gyakorlatra, az értelmezésre, az érvelésre –, hogy az a társadalomban megjelenik az érvelésben. Hogy például az Alkotmányban rögzített emberi méltóságra vonatkozó rendelkezések áthatják az emberek érvelését. Hogy ebben megjelenik az alkotmányos ideológia, a jogosultság-központú nyelvezet. A ma még hatályos Alkotmány a jogosultsági nyelvezetet támogatja, az egyéni jogok olyan köreit, amelyet az alkotmánybírósági gyakorlat is tovább finomított. Ez a jogosultsági forradalom hosszabb folyamat, mint egy alkotmányszöveg elfogadása, és ez a tanulási folyamat még nem zárult le. Emberi léptékkel a 20 év soknak tűnhet, de a történeti fejlődésben nagyon rövid idő.

A készülő Alkotmány az egyéni szabadságot szűkebb körben határozza meg a ’89-es Alkotmányhoz képest, és azt is feltételekhez köti, amikor azt mondja róla, hogy az „csak másokkal együtt bontakozhat ki”. Ez nem egy liberális alkotmány alapvetése.

A magyar társadalom alapvetően szabadsághiányos, a jogosultságokhoz való viszonya ambivalens. És ennek tisztázása, ez a folyamat most meg fog állni azzal, hogy a tervezet közösségi elvű. Lényegében szembe megy az európai alkotmányfejlődés – ha szigorú vagyok – 200 évével, de legalább 60 évével.

Nem engedünk ’89-ből elnevezéssel közösség is alakult a Facebookon, mely oldalán hivatkozott Paczolay Péter most még alkotmánybírósági elnök véleményére, miszerint a Nemzeti Hitvallás archaizáló hóbort. A Republikon Intézet is múltba fordulónak és terjengősnek minősítette kutatásában a tervezett preambulumot. A vármegye rendszer bevezetése is retrográd. Minek kellene szerepelnie a bevezetőben?

A preambulumnak két funkciója van: az egyik a közösség identitását fejezi ki, a másik az alkotmány értelmezését segíti. A tervezetben megjelenő dagályosság mindkét funkció érvényességét lehetetlenné teszi, mert a zavarosan megjelenő történelmi összevisszaság nem jellemzi a közösség egészét.

A preambulum olyan értékeket kellene, hogy nevesítsen, amelyek kétséget kizáróan mindenkit érintenek. És ez nem csak a bevezetőre, de az értékterhelt normaszakaszokra is vonatkozik. Az Alkotmány mindenkié – nem a többségé. A veszély abban áll, hogy a többség múlandó, míg az alkotmány jobb esetben hosszabb távra készül. Azért rövidek más európai ország alkotmányának preambulumai, hogy az abban foglaltak a társadalom egésze számára elfogadhatóak, vállalhatóak legyenek.

A jogértelmezés tekintetében pedig nem várható, hogy segítségül lesznek a jelenlegi tervezetben szereplő barokkos fordulatok.

A Magyarország Alaptörvénye elnevezésű dokumentum már nevében is elszakad a Magyar Köztársaságtól és annak Alkotmányától. Ennek ellenére sokan beszélnek a „láthatatlan alkotmányról”, azaz arról, hogy az alkotmányos garanciákat akkor is be kell tartani, ha nincs írott alkotmánya egy országnak. Március 28-án Lázár János pedig módosító javaslatot is előterjesztett a tervezethez, melyben az alábbi bekezdés felvételét indítványozza a tervezetbe: „Az Alkotmánybíróság az alkotmány védelmének legfőbb szerve. Döntéseit a történeti alkotmány, az alaptörvény és a sarkaltos törvények alapján hozza.” Várható, hogy a megtépázott hatáskörű Alkotmánybíróság (AB) vizsgálja majd ilyen szempontból az új alaptörvényt? Ha igen, a régi és az új Alkotmány összeütközése esetén milyen döntés születhet?

Az Alkotmánybíróság nem fogja átvenni a jogalkotó szerepét, nem fog alkotmányozni. A láthatatlan alkotmány nem szakadhat el az Alkotmány szövegétől. Az Alkotmány szövegének erős jogosultságokat adó értelmezése nem tudja teljes egészében átmenteni az AB korábbi gyakorlatát. Az 1949. évi XX. törvény [a jelenleg hatályos Alkotmány – a szerző] nincs fejlődési ívben belehelyezve a tervezetbe. „Történeti alkotmányon” a politikus nem az AB határozatok szövegeit jelentő láthatatlan alkotmányt érti, hanem az egy homályos utalás az 1945 előtti ezer éves predemokratikus, autoriter „alkotmányosságra”. Ez az utalás egy üres tartalmú ideológiai ballaszt.

A köztársaság mint értékvonatkoztatás, erős tartalommal rendelkezik: a magyar történelemben a progressziót jelenti, amely szemben áll a rendi berendezkedéssel, és ezt tükrözi az 1946. évi I. törvény [az 1946-49 között fennálló köztársaság alkotmánya – a szerző], ezzel helyezkedett szembe eredeti formájában az 1949. évi XX. törvény, és ehhez tért vissza ismét annak ’89-es módosítása. A Köztársaság lecserélése Magyarországra nem jelent semmi közjogi elemet, de szimbolikusan annál többet, súlyos visszalépést.

A Republikon Intézet elemzése szerint „egészen kivételes az is, hogy amíg a történelmi emlékképek során a Szent Korona, mint Magyarország alkotmányos állami folytonosságának szimbóluma megjelenik, addig hazánk köztársasági hagyományairól nem esik szó. Sőt, a Nemzeti Hitvallás egyik mondata alapján az 1946 és 1949 között fennálló Második Köztársaságot nem is ismeri el, az Első Köztársaságot pedig meg sem említi”. „Szintén érdekes ellentmondás, hogy bár az új magyar alkotmány elfogadása egybeesik hazánk Európai Uniós soros elnökségével, a bevezetőből hiányzik az európai integráció melletti határozott kiállás” – írja az elemzés. Mire utalhat ennek kimaradása a preambulumból?

A Szent Korona-tan, azzal, ami rárakódott a két világháború között teljesen mást jelent, mint a köztársasági megfogalmazás. Mindez, megterhelve a szomszédokhoz való viszonnyal, valamint a magyar nyelvünk egyedülállóságára hivatkozás olyan hagyomány, mely a Horthy barokk folytatása – az alkotmányban súlyos szimbolikus elem, amely áthatja az egész közjogi berendezkedést. A magyar közösségre a többi európai közösség ez után az alkotmány után máshogy fog tekinteni.

A nacionalista értékrendszer pedig az Európai Unió értékrendszerébe nehezen illeszthető bele. Ez a tervezet nem egy modern EU-s állam alkotmánya. Ezért nem csodálkozom azon, hogy vonakodva tartalmaz utalásokat az EU-ra, annak értékrendszerére. És egyáltalán nem véletlen az az összefüggés, hogy mit akarnak közölni erről az alkotmányról

2011. március 29-én Brüsszelben meghallgatást tartottak a magyar alkotmányozásról – ebből az alkalomból a magyar kormány eljuttatta az európai parlamenti képviselőkhöz az Alaptörvény tervezetének angol fordítását, valamint az új Alaptörvénnyel kapcsolatos vitairatát. Az Eötvös Károly Közpolitikai Intézet, a Magyar Helsinki Bizottság és a Társaság a Szabadságjogokért civil szervezetek szerint az Alaptörvényhez csatolt vitairat több helyen nem felel meg a valóságnak, a kormány fordítása pedig több helyen megtévesztő, és jelentős pontatlanságokat tartalmaz” – áll a TASZ honlapján. Mit jelenthet, hogy az angol nyelvű változatból kimaradt a Nemzeti Hitvallás, a tényleges életfogytiglani szabadságvesztés alkalmazásának lehetősége, hogy csúsztatások és a valódi szöveggel teljességgel ellentétes állítások szerepelnek a kiküldött dokumentumban?

Egyrészt nyilván nem ugyanazon okból hiányzik a hitvallás pontos lefordítása, mint a tényleges életfogytiglani szabadságvesztés vagy az AB hatáskörére vonatkozó ferdítés. Mert a Nemzeti Hitvallás például egy olyan típusú szöveg, ami egy európai politikus számára értelmezhetetlen. Az európai alkotmányozásban egy meglehetősen kirekesztő megfogalmazású, abban az értelemben, hogy a társadalom egy részét nem tekinti partnernek. Hiszen olyan értékeket ír bele az alkotmányba, ami nyilvánvalóan csak a társadalom egyik felére vonatkozik. Modern alkotmány nem lehet ilyen.A tényleges életfogytiglanra vonatkozó utalás hiánya pedig biztosan nem véletlen. Ez az a pont, amivel az európai büntetőpolitika egyértelműen szembe megy. Erre hivatkozó jogalkotási termék az európai intézmények előtt elbukna. Ezért letagadják. De, ha arra számítottak, hogy erre nem jönnek rá, akkor nincsen képük a valóságról.

Az rendszerváltás óta a magyar társadalomnak az a törekvése, hogy az európai maghoz tartozzon. Eddig mindent megtett, hogy ez így legyen. Most ezzel az alkotmánnyal tartalmilag lényegében ez a töretlen közös cél sérül. Ezért azt feltételezhetjük, hogy a tényleges életfogytiglani kihagyása szándékos hazugság. Lényegében direkt provokálja az európai közvéleményt, aminek az a célja, hogy beteljesítse azt a miniszterelnöki beszédet: Brüsszelből diktálnak és mi ennek ellenállunk. A végkövetkeztetést nem is mondom el…

Gedeon Valéria
ELTE Online