Hiányosságok és észrevételek, avagy „Milyen lesz az új alkotmány?”

A fórum remek alkalom volt arra, hogy a nyilvánosságra hozott tervezetet mind formai, mind tartalmi szempontok alapján megvitassák. Foglalkoztak többek között a történeti jogfolytonosság, az Alkotmánybíróság hatásköre és tehermentesítése, a kormány parlamenti legitimitása, a sarkalatos törvények és az egyes formai hibák problematikájával is.

A résztvevők sorában az alkotmányozás kulcsszereplői képviseltették magukat; Gulyás Gergely (FIDESZ képviselő), Bárándy Gergely (MSZP képviselő), Gaudi-Nagy Tamás (JOBBIK képviselő), Schiffer András (LMP képviselő), Mráz Ágoston (politológus) és Dr. Papp Imre (egyetemi adjunktus). A moderátor szerepét Németh Márton, negyedéves joghallgató vállalta magára. Természetesen nem maradt el a pártpolitikai szempontok hangoztatása sem. Azonban a két szakértő hozzászólásainak köszönhetően sikerült ezeken felülkerekedve az alkotmánytervezet koncepcióját érintő lényeges kérdéseket megvitatni.

Gulyás szerint „Magyarországon az alkotmányozás a ’90-es évek óta szerepel a célkitűzések között, a jelenlegi gyakorlat nem irányul a közjogi rendszer felforgatására és van történeti folytonosság”. Hangsúlyozta, hogy a ’49-et megelőző illegitim időszak érvénytelenségét mondják ki és a későbbiekre építeni lehet és kell is, csupán az államszervezetben lesznek kisebb-nagyobb változások a fékek és egyensúlyok rendszerével összhangban. Megjegyezte, hogy mindannyiunk érdeke a lehető legjobb alkotmány megalkotása, amennyiben ezt mindenki szükségesnek tartja.

Bárándy kijelentette, hogy a normaszöveg alapvetően elfogadható, azonban „nem lehet bizonyos párt egyedül alkotmányozó, mert az a jogállamiságot veszélyeztetheti, ezért a korlátozott, osztott hatalom rendjét kell megteremteni a teljes következetesség jegyében”. A hatalom legfőbb forrását a Szent Korona értékrendjével és a nemzet érdekével hozta összefüggésbe.

Gaudi-Nagy hangsúlyozta, hogy szükséges a társadalmi konszenzus is „legyen mindenki alaptörvénye, azaz mindenki számára elfogadható”, továbbá az ellenzék álláspontjának érdemi meghallgatása is fontos lenne.

Schiffer szerint van funkciója a jogtörténeti értelmezésnek és az alkotmányozáshoz mélyebb, morális legitimitás szükségeltetik mind a politikában, mind a társadalomban.A működő parlamentáris demokráciában a felek fejtik ki álláspontjukat és közös erővel dolgozzák ki azt, ezért racionális döntés lehetne, ha a következő Országgyűlés döntésétől tennék függővé az alkotmány elfogadását. Álláspontja szerint a jelenlegi tervezet a kancelláriai demokráciát erősíti, és szükséges lenne az állampolgári részvétel erősítése, például országos népszavazással.

Mráz azonban vitatta az elmondottakat, hiszen a 2/3-os többséget élvező párt a választással megkapta a felhatalmazását az alkotmányozásra, s így nem válik illegitimmé. A tartalmi legitimitást pedig a jövő fogja eldönteni. (lsd. Németország alkotmánya, a Grundgesetz). Cáfolta azt az álláspontot is, miszerint a legitim alkotmányozás feltétele a megerősítő népszavazás, mivel az prognosztizálhatóan minimalista szöveget eredményezne, amit bármikor módosítani lehetne. Mráz hozzátette, hogy le kell számolni azzal az illúzióval, hogy ki lehet alakítani apolitikában egységes álláspontot ugyanis a demokrácia lényege a vita és a döntések utólagos vitatására való lehetőség.

Szó volt az Alkotmánybíróság tehermentesítéséről és hatáskörének szűkítéséről, melynek kapcsán Gulyás elmondta, hogy azt az AB elnöke javasolta, ugyanis kifogásolható az a gyakorlat, hogy az is kezdeményezhet jelenleg eljárást, akinek az ügyhöz nincs jogi érdeke. Gaudi-Nagy szerint ez azonban azzal a veszéllyel fenyeget, hogy az AB a közeljövőben el fogja veszíteni politikai autonómiáját és bizalmasok kerülhetnek majd e pozíciókba. Bárándy hangsúlyozta, hogy az alkotmány koncepcióját politikai szakembereknek kell kidolgozni. Mráz formabontó értelmezéssel állt elő, miszerint a bírák mandátumának meghosszabbítása (egyszeri alkalommal, 12évre) vezet majd a független, szabadabb döntéshez. Elutasította azt a szemléletet, miszerint egyszerű „parancsot végrehajtó” szervvé fog válni, hiszen jogbizonytalanság idején az AB feladata a nyitott kérdés értelmezése, amely nem szűnhet meg.

Dr. Papp Imre kifejtette, hogy az AB tehermentesítésére elegendő lehetne az önkormányzati rendeletek kiiktatása, de a jelenlegi tervezet kissé túllő a célon. Felmerült a kérdés, hogy mivel fog foglalkozni, ha az utólagos normakontrol intézményét megszüntetik (jelenleg ez az ügyek 90%-át teszi ki). Van olyan eset, amikor az alkotmánysértő jogszabály önmagában peresíthető jogsérelmet nem okoz, ez azonban joghézaghoz vezet majd, mivel megszűnik az alkotmányossági kontrol. Hangsúlyozta, hogy „lehet szűkíteni a kört, de jelenleg gyakorlatilag elfogyott az indítványozási kör, mivel se az ombudsmannak, se az ügyésznek nem ad jogot a tervezet”. Felsorolta továbbá azokat a pontokat, amelyek taglalása egyelőre hiányzik a tervezetből; a választási rendszer, katonák, rendőrök passzív választójoga, médiahatóság jogköre, 200 fős Országgyűlés, alpolgármesterekről és a közteherviselés egyedi szabályairól sem lehet tudomást szerezni, mivel azokat majd a jövőben a sarkalatos törvények (az országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával elfogadott törvények) fogják rendezni.

Gaudi-Nagy szerint nem világos az igazságszolgáltatás szervezete, mivel nincs tisztázva, hogy lesz-e majd Ítélőtábla, a közigazgatási hatóságok hova tagozódnak, mi lesz a Kúria szerepe, hogy alakul majd a határon túli magyarok választójoga, szociális jogok milyen mértékben korlátozhatók, illetőleg köthetők-e majd munkavállaláshoz, valamint a család védelme sem egyértelmű.

A vitát Dr. Papp Imre zárta, aki rávilágított néhány stilisztikai, nyelvtani hibára is, amelyeket ha nem fognak minél hamarabb kiküszöbölni, akkor súlyos viták forrásává válhatnak.

Az alkotmányt áprilisban kívánja az Országgyűlés elfogadni, addig még van idő a hiányosságok pótlására és a társadalmi reakciók elemzésére.

Nagy Réka

ELTE Online