Ördögi kör

Labdarúgásunk jövőjének záloga a sikeres utánpótlásképzés. Ön szerint az egyetemi labdarúgó bajnokságok tehetségei átkerülhetnek-e profi labdarúgó csapatokhoz?

Régen ebből merített a magyar futball és nemzetközi szinten is táplálkoznak egyetemi csapatokból, illetőleg alacsonyabb osztályú klubokból. Azonban a feltételrendszerrel van a gond; az egyetemisták, vagy akár az alacsonyabb osztályú sportolók nem kapják meg azt a hátteret, amivel igazán lehetne fejlődni. Egy bizonyos idő után akkora távolság lesz profi osztály és amatőr osztály között, hogy az nem áthidalható. Ha időben elkapják, 16-17 éves korban, még el tud jutni egy profi csapat közvetlen utánpótlásához, akkor el tudom képzelni, hogy legyen belőle valami. Egy felnőtt játékosnál ez már csodaszámba megy.

A magyar emberek sportolási hajlandósága közismerten alacsony. Ön szerint a felsőoktatás berkein belül szervezett labdarúgó bajnokságok mennyiben tudnak hozzájárulni ahhoz, hogy ez megváltozzon?

Itt nem csak a labdarúgásról beszélünk, hanem az egész magyar sportról. Én úgy gondolom, hogy ez szülői háttér kérdése. Ha a szülő nem érti meg, hogy a gyerekének akkor tesz a legjobbat, ha ösztönzi őt a sportolásra, akkor ott nincs miről beszélni. Azonban ha van olyan, akivel ezt el lehet fogadtatni, akkor már csak lobbizás kérdése, hogy melyik sportágba kerüljön a gyerek. Nekünk természetesen az a lényeg, hogy minél többen kerüljenek a látványsportokba, pl.: kosárlabda, kézilabda, jégkorong, vízilabda, stb. Kicsi a merítés, és elsősorban a szülőket kellene meggyőzni arról, hogy jó helyen vannak a gyerekek. Nekünk pedig az a dolgunk, hogy a megfelelő hátteret biztosítsuk, mert akkor fog a szülő hinni benne. Ördögi kör.

Visszatérve a focihoz: nemzeti válogatottunk jelenleg a FIFA-világranglista 36. helyén áll. Bő fél év alatt 26 helyet javítottunk. Ön szerint tényleg elindult valami a magyar labdarúgásban, és ha igen, akkor ez a későbbiekben mire lehet elég?

Annyit feltétlenül hozzátennék, hogy folyamatosan javul. Én a 76-ik helyen vettem át a válogatottat, mi is javítottunk 28 helyet, ami akkor óriási dolog volt. Ezzel pedig eljutottunk a 48-ik helyre. Aztán átadtam Erwin Koeman-nak a stafétabotot, vele azonban stagnáltunk. Most pedig jött Egervári Sanyi és vele elindultunk még inkább felfelé, ami egy nagyon szép dolog, és nagyon jó, hogy tudunk előre lépegetni, de ennek akkor lesz igazán értelme, ha ki tudunk jutni egy nemzetközi eseményre. Amire most, hozzáteszem, megvan az esélyünk.

Pataki Norbert
ELTE Online