Törjük meg a jeget! Ez a LÉK

Dobok, gitárok, jelmezes és álarcos, éneklő fiatalok látványa fogadta a lágymányosi kampusz polgárait kedd délután. A farsangi zenélést a LÉK, azaz a Lágymányosi Életmódjavító Kezdeményezés szervezte azzal a céllal, hogy megmutassák: akár ilyenek is lehetnének az egyetemi mindennapok! A LÉK céljairól és álmairól Hudra Mónit, az egyik főszervezőt kérdeztem.

Mesélj a LÉK kezdeteiről! Mikor és kinek az ötlete alapján indult el ez a kezdeményezés?

Tavaly ősszel alapítottuk meg Szalay Ágival a LÉK-et. Az előadások közötti szünetekben és lyukas óráinkban az Északi épület előtti lépcsőkön üldögélve arról ábrándoztunk, hogy milyen frankó lenne, ha Lágymányoson pezsgőbb, inspirálóbb közösségi és szellemi élet bontakozhatna ki.

Szerintünk egy jól működő egyetem az oktatási szolgáltatás mellett olyan színterek létrehozását is támogatja, ahol az egyetemi polgárok a tanórákon kívül megismerhetik egymást, ahol önszerveződő, spontán módon csoportokat alakíthatnak ki, művészeti, tudományos, vagy akármilyen nekik tetsző célból. A lágymányosi kampusz jelenleg nem tesz ennek eleget.

A LÉK életre hívásával azt a kérdést szeretnénk középpontba állítani, hogy az egyetemünk miért nem felel meg az alapvető közösségi igényeknek, és mit tudnánk tenni annak érdekében, hogy ez változzon.

Mit tűztetek ki célul?

A kampuszon sajnos kevés olyan helyet találunk, ahol az emberek szívesen tartózkodnak, ahol órák között és után le tudnak ülni egymással beszélgetni. Olyan terekre lenne szükség, melyek pihenéshez, tanuláshoz, olvasáshoz, kötetlen baráti beszélgetésekhez, vagy akár szakmai konzultációkhoz is használhatóak. De ha egy kicsit elengedjük a fantáziánkat, akár színházi próbák, zenés performanszok, tudományos műhelyek, vagy kreatív alkotósarkok helyszíneit is vizionálhatjuk.

A legideálisabb esetben ezek a terek a közösség aktuális igényeinek megfelelően alakítható, rugalmas, élettel teli szövetei az adott épületnek… Ehhez képest nálunk sajnos az alapvető szükségletek sincsenek kielégítve. A kampuszon a megépülése óta nincsen menza, tehát az ide járó több ezer egyetemi polgár étkeztetési ellátása megoldatlan. Jól működő közösségi terek pedig szinte egyáltalán nincsenek. Ez nagy hátrány egy egyetem közösségi életére nézve. A célunk az, hogy ezen a helyzeten változtassunk.   

Hogyan tervezitek ennek a megvalósítását?

A közösségi terek akkor működnek a legjobban, ha azokat a közösség maga tervezi meg, alakítja ki. A térrel összefüggő problémák megoldását, a szolgáltatások javítását tehát a lágymányosi hallgatók, oktatók, dolgozók bevonásával szeretnénk megvalósítani. Ennek érdekében kérdőíves kutatást készítettünk például a büfével kapcsolatban, hogy az eredményeket bemutathassunk a helyi döntéshozóknak, és megpróbáljuk elérni, hogy a szükségleteknek megfelelő reformokat valósítsanak meg.

Ezzel kifejezzük feléjük a változtatásra való erős, de lappangó igényt, másrészt a megkérdezettek felé azt, hogy a véleményük számít, fogalmazzák meg kritikáikat, reflektáljanak tudatosan a környezetükre és szóljanak bele a dolgokba.

Hosszú távon szeretnénk pozitív példát állítani az önszerveződés, a közösségi tervezés hatékonyságának bizonyítására. Ehhez az kell, hogy a közös problémákról közösen gondolkodjunk, és együtt próbáljuk kitalálni azt is, hogyan lehetne megoldani őket. Ha ezek a folyamatok beindulnak és hétköznapi gyakorlattá válnak, a tervek megvalósítása némi anyagi erőforrás bevonásával már tulajdonképpen gyerekjáték lesz.

Hogy sikerült a farsangi zenélés? Úgy érzed, hogy segítette az előbb említett célokat?

Nagyon felemelő élmény volt, mert az akcióval elég sok embert sikerült bevonni. Klassz volt látni, hogy a közös zenéléssel sikerült élettel, zsongással megtöltenünk a Gömb aulát, ami egy egészen nagy területű placc, gyönyörű akusztikával, de sajnos csak reprezentatív célokat szolgál, hétköznapi közösségi funkciója nincs.

Jó lenne, ha a jövőben több ilyen térfoglaló akció születne a kampuszon, akár szervezetten, akár spontán módon. Arra szeretnénk bíztatni mindenkit, hogy aktivizálódjon, mozgolódjon, alakítsa környezetét úgy, ahogyan látni és használni szeretné! Konstruktív kritika és proaktív cselekvés – ez a recept. Ha elég sokan lépünk fel céljaink érdekében, csodálatos dolgokat érhetünk el. A lényeg, hogy fogjunk össze, működjünk együtt, legyünk igazi közösség!

Hogyan tudnak ebbe a folyamatba becsatlakozni azok, akiket lelkesítenek ezek a célok?

Rendszeresen szervezünk ötletműhelyeket, ahol a helyi problémákat közösen vitatjuk meg, a bedobott ötletek alapján pedig megoldási terveket vázolunk. A legközelebbi ilyen alkalom március 2-án szerdán este lesz, amire mindenkit várunk, aki részt szeretne venni a kampusz megreformálásában, és azon belül is a büfészolgáltatás javításában!

Bővebb információt az eseményről és a LÉK további akcióiról a Facebook-oldalunkon találhattok: facebook.com/lek.tatk.elte

Szepessy Stefi
ELTE Online