Lopjunk diplomamunkát!

”Ne fáradj, megírom helyetted”, „segítek, ha elakadtál”, „fordulj hozzám, ha segítségre van szükséged” – hívogatnak azon internetes oldalak hirdetései, amelyekre egy gyors keresés után könnyedén eljuthatunk, és amelyek azokat az egyetemi hallgatókat célozzák meg, akik úgy döntenek, hogy mással íratják meg a diplomamunkájukat.

A honlapok tulajdonosai természetesen az ismeretlenség homályába burkolóznak, és klienseiknek is teljes diszkréciót ígérnek. Az árak oldalanként 1000 és 2500 Ft között változnak, így egy hatvan oldalas szakdolgozat megírásáért akár 150 000 forintot is elkérhetnek. Hogy mit ígérnek cserébe? „Minőségi, precíz munkát”, „rövid határidőt” – sőt, vannak, akik nemcsak megírják a dolgozatot, hanem a védésre is felkészítenek, hogy minimalizálják a lebukás esélyét. A legtöbb oldalon a titokzatos író be is mutatkozik. Általában maga is diplomás ember, aki „maximalistának” és „szorgalmasnak” írja le magát; aki állítása szerint „mindig is szerette az írást”, és ami a legfontosabb: nem ítéli el azokat, akik „segítségre szorulnak”. Hiszen annyi fontosabb dolog van a szakdolgozat megírásánál… Sajnálatos módon, azok közül, akiket már csak a diplomamunka választ el az egyetem befejezésétől, egyre többen választják ezt az utat. Ez már a kormány figyelmét sem kerülte el. Nemrég a Nemzeti Erőforrás Minisztérium Oktatásért Felelős Államtitkársága közleményben hívta fel a hallgatók figyelmét, hogy aki más által megírt diplomamunkát sajátjaként nyújt be, bűncselekményt követ el. Magánokirat-hamisításért akár egy évig terjedő szabadságvesztés is kiszabható. A dolgozat valódi írója, aki szándékosan segítséget nyújt a bűncselekmény elkövetéséhez, bűnsegédként vonható felelősségre. A közleményt az ETR-ben is kihirdették. Ugyanakkor nem valószínű, hogy sok ügy jutna el a bíróságra: a bizonyítás a legtöbb esetben szinte lehetetlen.
Dr. Kabódi Csaba, az ELTE ÁJK fegyelmi bizottságának elnöke kérésünkre elmondta, hogy “bár könnyen elképzelhető, hogy ilyen esetek előfordulnak, a fegyelmi bizottsághoz eddig ilyen jellegű panasz, feljelentés nem érkezett”. Az azonban, hogy a szakdolgozat elkészítésekor a hallgató eredetiségnyilatkozatot tesz, megalapozhatja a felelősségre vonását. Hozzátette, hogy a tanszékeken a rendszeres konzultáció és a tanár-diák kapcsolat, a közös munka legtöbb esetben kizárja a lehetőségét annak, hogy a hallgatók csaljanak a szakdolgozatukkal. Az oktatók folyamatosan ellenőrzik diákjaik haladását, és jó esetben ismerik szakmai felkészültségüket, stílusukat is. Kevésbé szerencsés esetben viszont előfordulhat egy olyan tanszéken, ahol sok a hallgató és kevés az oktató, vagy nem tartanak rendszeres konzultációt, hogy átmegy a rostán egy olyan dolgozat is, amely nem a diák keze munkáját dicséri.

Azt is hangsúlyozta, hogy mivel az egyetemen még nem használnak szövegfelismerő programokat a dolgozatok szűrésére, egyelőre azt sem tudják ellenőrizni, hogy az ország különböző egyetemeinek azonos karai között áramolnak-e a szövegek, bár előfordulhat, hogy egy tanár felismer egy gondolatot vagy szófordulatot egy régebben olvasott diplomamunkából. Elmondta, hogy „azokban az esetekben, ha valaki mégis megpróbálkozna a csalással, bár a bizonyítás nehézsége miatt a felelősségre vonás akadályokba is ütközhet, elég, ha a tanár sejti, hogy a szakdolgozat nem a diákjának alkotása és máris nyugodt szívvel adhat rá egy hatalmas egyest.” Ebben az esetben pedig kidobott pénz volt az a több tízezer forint, amit a bérírónak fizettünk.

Ládonyi Zsófia

ELTE Online