„A kultúra árucikk, amelyet el kell adni”

Mi is a célja pontosan ennek a kurzusnak?

Körösvölgyi Zoltán: A cél borzasztóan egyszerű: a hallgatók ismerkedjenek meg alapvető marketingkommunikációs elemekkel, témákkal, mint amilyen többek között a márkázás is. Általában az őszi és tavaszi félévi kurzusaim közötti különbségek abban ragadhatóak meg, hogy míg az egyik valamiféle médiafejlesztés irányába szokott elmozdulni, addig a másik a marketingkommunikáció-kommunikáció területén mászkál. Az idei évben a két félévet megpróbáljuk összekapcsolni. A lényeg mindig az, hogy amiről beszélünk, annak legyen aktualitása. A kommunikáció nem az a szféra, ahol száraz, húsz évvel ezelőtti tankönyvi példákat elő lehetne szedni, mert nemhogy húsz, de egy-két év alatt is annyit változik maga a szakma, hogy értelmetlenség ezeket így tárolni. Éppen ezért általában keresünk valami olyan gyakorlati példát, ami megfoghatóbb a hallgatók számára. Ebben a félévben úgy döntöttünk, hogy az ELTE márkázásával, később pedig ennek az újonnan márkázott ELTE-nek a kommunikációjával próbálunk meg foglalkozni, és ehhez olyan javaslatokat letenni, amik akár az egyetem számára is hasznosnak bizonyulhatnak.

Tehát van arra esély, hogy ezek az ötletek átkerülnek a gyakorlatba és az egyetem fel is használja őket?

Körösvölgyi Zoltán: Erre jelen pillanatban nem tudok válaszolni. Úgy tudom, hogy az egyetemnek vannak különböző pozíciókban kommunikációval foglalkozó emberei, illetve a karok HÖK-jeinek is vannak e területen megbízottjai, akik az ELTE kommunikációját többé-kevésbé kézben tartják. Mi ebben az esetben bölcsészkollégákkal dolgozunk együtt az órákon, akik jelen pillanatban még nem professzionális szakemberek. Sokkal inkább nagyon lelkes és egyébként kellő mennyiségű consumer insighttal, belső információval rendelkező egyének, akikkel egyszerűen megpróbálunk letenni javaslatokat az asztalra. Az ötlet egyébként többek között onnan is ered, hogy a hallgatók nagyon sok mindent látnak belülről. Ők pedig olyan réteget alkotnak, ami – habár célcsoport – mind a hallgatói életből, mind pedig az ELTE kommunikációjából nagyon sokat lát. Épp ezért reméljük, hogy a féléves munkánkból valami majd meg is valósul, de ha más nem is, lesz legalább 15 olyan ember, aki elgondolkodott azon, hogy egy egyetemet hogyan lehet márkázni.

Hogyan lehet egy egyetemi márkát felépíteni, ELTE-specifikusan feltéve a kérdést, ennél az egyetemnél mire lehetne alapozni?

Körösvölgyi Zoltán: Logikusan arra fog épülni, hogy az ELTE-nek milyen erősségei, gyengeségei, lehetőségei vannak, vagy adott esetben milyen veszélyek lesnek rá. Előző félévben kimondottan kulturális kommunikációval foglalkoztunk, ahol körbejártuk azt az önmagában is kissé határokat tördelő, falakat ledöntő témát, hogy a kultúra az árucikk. Nem szabad elfelejteni, hogy akármilyen fontos, hogyan íródik meg egy regény, hogyan készül el egy festmény vagy filmalkotás, ezeknek az alkotásoknak találkozniuk kell valahol a közönséggel. Önmaguk is valamilyen módon árucikké válnak. Ahhoz, hogy ezek a produktumok, illetve a belőlük készülő márkák, termékek képesek legyenek sikeresen szerepelni a piacon, óhatatlanul az kell, hogy valaki foglalkozzon velük és önmagukban márkáknak és termékeknek tekintse őket, amiket el kell adni. Ez nem kell, hogy csorbítsa a munka művészi értékét (bár a filmnél ismerjük a rendezői vágás – produceri vágás kategóriáját, és biztos, hogy egy szerkesztő is ugyanilyen módon beleszól a munkába, illetve egy kurátor is abba, hogy álljon össze egy kiállítás). Mi ebben az esetben az ELTE-vel foglalkozunk ilyen szempontból. Magának az egyetemnek van egy stratégiája, vannak vezetői, megfogalmazott elképzelései és elvárásai (ezeket nekünk nem feltétlenül kell ismernünk). Vannak egyrészt a karok, tanszékek, tanegységek, amiket nagyon profi oktatói csapatok vezetnek, tanítanak, másrészt ott van az a rengeteg célcsoport, amivel az ELTE-nek találkoznia kell. Mi erre szeretnénk összpontosítani. A hallgatóknál több dolog is stimmel: egyrészt nagy az affinitásuk, hiszen a téma alapvetően érdekli őket, nem véletlenül lettek egyetemi hallgatók, nem véletlenül jöttek ide tanulni, nem véletlenül ültek be erre az órára. Emellett rengeteg belső információjuk van. Sok szempontból nagyon jól látnak dolgokat, nem feltétlenül csak a jelenlegi hallgatók aspektusát, hanem akár az oktatókét, akár a leendő hallgatókét is, sőt, bizonyos esetben szembesülhetnek a volt hallgatók, az alumni oldalával is. Emellett ha időnként esetleg a kezükbe vesznek egy újságot, vagy böngésznek a weben, TV-t néznek vagy rádiót hallgatnak, akkor ugyanígy láthatják, hogy a média hogyan beszél magáról az ELTE-ről. Egy csomó különböző pontra van rálátásuk, mi pedig ezeken próbálunk most módszeresen végigmenni.

Sárai Vanda
ELTE Online

Fotó: Martin Wanda