„Mindig is vonzottak az idegen kultúrák” – Beszélgetés Palásti Lajossal, az ELTE „Égi szárnyával”

Aligha túlzás azt állítani, hogy százmilliók álmodoznak olyan lehetőségről, amit Palásti Lajos, az ELTE-BTK és az ELTE Konfuciusz Intézet hallgatója kapott – a magyar fiatalember ugyanis négy és fél percig szerepelhetett a világ egyik legnézettebb műsorában. Az ifjú magyar hallgató a Kínai Központi Televízió holdújévi gálájának vendége volt. Sikere kapcsán beszélgettünk vele eddigi életéről, jövőbeli terveiről, és természetesen a sokak számára oly különlegesnek ható kínai nyelvről és kultúráról.

- Minek köszönhetted ezt a szinte egyedülálló lehetőséget?

- Leegyszerűsítve azt mondhatnám, hogy az éneklésnek, a nyelvtudásomnak és az ELTE Konfuciusz Intézetnek együttesen, hiszen utóbbi révén mehettem ki háromszor is Kínába. Először az Intézet itthoni tehetségkutató versenyén elért helyezésemet követően kaptam lehetőséget egy egyhónapos kinti tanulmányútra, a világ Konfuciusz Intézeteinek év végi gálaműsorába választottak ki fellépni egy kínai dallal, végül pedig, miután onnan hazajöttem, mindezek révén kaptam a meghívást a showműsorba.

- Talán kijelenthetjük, Kínában ismertté váltál. De mi a helyzet a magyarországi kínai közösséggel? Velük hogy állsz?

- Amikor elkezdtem az egyetemet, megismerkedtem az itteni tanárokkal, és a Konfuciusz Intézet révén az itt tanuló kínai diákokkal is találkoztam, ám akkor igazán szoros barátságok még nem alakultak ki. Ez mostanra azért megváltozott, hisz például amikor legutóbb repültem haza Pekingből, a gépen megismerkedtem egy itt dolgozó kínai sráccal, akivel azóta is nagyon jóban vagyunk.

- A Palásti Lajos mellé kaptál egy kínai nevet is (Li Tianyi). Ez mit jelent, illetve hogyan, s miért adták neked?

- Amint belecsöppen valaki a kína kultúra forgatagába, kínai névvel illetik, amely vagy az egyén külső és belső tulajdonságaira utal, vagy pedig egyszerű fonetikus átírás. Kínai  tanulmányaim megkezdése előtt regisztráltam egy közösségi oldalra, amelynek tagjai segítséget nyújtanak egymásnak a nyelvtanulásban. Így ismerkedtem meg két kínai lánnyal, nekik köszönhetem az új nevemet. A magyar elrendezéshez hasonlóan elöl áll a vezetéknév, esetemben az egyik leggyakoribb kínai családnév, a Li. Ezt követi a keresztnév, a Tianyi, amely „égi szárnyat” jelent.

- Kínában érdekelte az embereket, hogy honnan jöttél?

- Pekingben már teljesen megszokott a külföldi diákok, turisták látványa, ezért nem túlságosan jellemző a pekingiek kíváncsiskodó magatartása, ám amikor elutaztam egy ottani viszonylatban kisebb, hárommilliós városba, ahová ritkán jutnak el európaiak, ott örömmel, érdeklődve, és nagyon barátságosan fogadtak; sőt voltak például olyanok is, akik fényképezkedtek is velem.

- Az utóbbi időben sok tapasztalatra tettél szert Kínával, az ottani élettel kapcsolatban. Mit gondolsz, mikben különbözik leginkább a magyar és a keleti mentalitás?

- Mindig nagyon pozitív élményekkel tértem haza kintről, s nem csupán a már említett vendégszeretetük miatt, hanem azért is, mert itthon elég ritkán lehet csak tapasztalni az ott szinte mindennaposnak számító, bárminemű érdektől mentes segítőkészséget.

Emlékezetes marad számomra az a történet például, amikor látogatásom utolsó napján, három nehéz bőrönddel, kiürült pénztárcával, útban a repülőtér felé lekéstem az utolsó metrót, mire egy teljesen idegen úriember, aki látta, hogy bajban vagyok, odajött hozzám, és annyi pénzt adott nekem, amiből nem csak a taxira futotta, hanem még vacsorára is. Elmondhatatlanul jól esett ez a gesztus, ám sajnos úgy gondolom, hogy egy bajba jutott külföldivel szemben Magyarországon ez a magatartás nem lenne túlságosan jellemző.

- Kicsit korábbra visszakanyarodva: miért kezdtél el kínaiul tanulni?

- Kéttannyelvű idegenforgalmi középiskolába jártam, majd érettségi után eredetileg külföldön szerettem volna hasonló területen folytatni, ám a szüleimmel úgy döntöttünk, hogy ez túlságosan nagy költségekkel járna, így elkezdtem új lehetőségek után kutatni Magyarországon. Végül az interneten rábukkantam az ELTE ázsiai nyelvi szakjaira, és mivel mindig is vonzottak az idegen nyelvek és kultúrák, ezért felkeltették a figyelmemet a távol-keleti szakirányok.

- A BTK-n rengeteg különleges nyelvi szak megtalálható. Miért pont a távol-keleti nyelvek felé fordultál?

- Alapvetően azért döntöttem a kínai mellett, mert egyrészt lenyűgözött az ország kultúrája, másrészt a kínai nyelv mindig is elvarázsolt a maga különlegességével, sajátosságaival, mint például a tonalitás vagy az összetett írásjegyek, de az is szerepet játszott a választásomban, hogy egy rokonom még a régi felsőoktatási rendszerben elvégezte ezt a szakot, és az ő lehetőségeit felmérve úgy gondoltam, hogy ezen a szakterületen én is érvényesülhetek majd a későbbiekben.

- A kínai mellett milyen nyelveken beszélsz még?

- Angolul gyermekkorom óta tanultam, és a turisztikai szakmai gyakorlatomat az Egyesült Államokban végeztem, így azzal viszonylag magas szinten állok, a kéttannyelvű képzés révén pedig sikerült a németet is elsajátítanom. Emellett ismerkedtem még más nyelvekkel is, például az orosszal, de egyelőre folyékonyan csak ezek és a kínai mennek.

- Hogy állsz a többi ázsiai nyelvvel?

- Bár alapvetően a kínai mellett nehéz mással foglalkozni, itteni egyetemi tanulmányaim során, mivel a távol-keleti szakos hallgatóknak választaniuk kell egy másik keleti nyelvet is, kapcsolatba kerültem már a koreaival is, illetve ezek mellett ismerkedtem már a japán és a vietnami nyelvekkel is. Habár ezek első hallásra talán nehéznek tűnnek, nekem olyan szempontból azért könnyebb dolgom volt és van, hogy Kelet-Ázsiában a legtöbb nyelvre azok kialakulása során, meglehetősen erősen hatott a kínai. Ez megnyilvánul az írásjegyek esetében is, és a megfelelő jelentésű szavak között is sokszor lehet hasonlóságot felfedezni.

- Sokan a kínait tartják a világ egyik legnehezebb nyelvének. Te, aki elég szerteágazó nyelvismeretekkel rendelkezel, mit gondolsz erről?

- Lehet, hogy csak elfogultságból, de ezzel alapvetően nem értek egyet. Az írásjegyek valóban nem annyira könnyűek, ám ha ezt valaki megtanulja, túl van a nehezén. Beszélni nem jelent nagy nehézséget, ám mivel a kínai tonális nyelv, a hangsúlyozásra nagyon oda kell figyelni, így nem árt, ha valakinek van egy kis zenei hallása. A nyelvtan viszont roppant egyszerű, kis túlzással csak a szavakat kell egymás mögé pakolni.

- Énekelsz, idegenforgalomi iskolába jártál, nyelveket tanulsz… Mi érdekel téged leginkább, mivel szeretnél a jövőben foglalkozni?

- Jelenleg úgy néz ki, hogy egy, vagy akár több éven keresztül is Pekingben tanulhatok majd. Ha megkapnám a hosszabb idejű, négyéves ösztöndíjat, akkor lehetőségem nyílna kint elvégezni valamilyen szakot, ebben az esetben pedig szívesen tanulnék nemzetközi kapcsolatokat, vagy gazdálkodást, hisz ezeken a területeken később nagy hasznát vehetném a kínai nyelvtudásomnak.

DicsukD

ELTE Online

Fotók: Martin Wanda