”A vb arany csak hab volt a tortán.”

Október 16-án ért véget a vb. Azóta hogy telnek napjaid?

Amióta itthon vagyok nagyon sokat rohangálok, talán fáradtabb vagyok, mint a vb felkészülés alatt. De szerencsére most lesz két hetem, amit tényleg aktív pihenéssel tudok majd tölteni.

Mennyi idő kellett ahhoz, hogy felfogd, ismét világbajnoki aranyat nyertél?

Szerintem kellett hozzá két-három nap. Talán akkor tudatosult bennem a leginkább, amikor hazaértünk Ferihegyre. Az elsődleges célunk ugyanis az volt, hogy bármi áron, de megszerezzük a londoni kvótát. A vb arany már csak hab volt a tortán.

Három hétig kellett várni arra, hogy a Nemzetközi Szövetség nyilvánosságra hozza a kvótát szerzett sportolók névsorát. Mit éreztél abban a pillanatban, amikor bebizonyosodott, hogy ott leszel a brit fővárosban?

Egy kicsit megnyugodtam, és nagyon örültem annak, hogy amiért már évek óta dolgoztunk edzőmmel, Kovács Istvánnal, az végre valóra vált, és ott lehetünk a londoni játékokon.

A szabályzat nem a szerspecialistákat részesíti előnyben, így tulajdonképpen egy gyakorlaton dőlt el a kvalifikáció sorsa. Mennyiben tudsz többet azoknál, akiknek ez nem sikerükt?

Talán annyival voltam szerencsésebb, hogy amikor szükség volt rá, akkor belőlem kijött az a bizonyos plusz dolog, ami kellett ahhoz, hogy elviseljem ezt a nagy terhet. Tény, hogy ez nem mindenkinek sikerült, és sokan beleroppantak ebbe. Hatalmas nyomás volt számunkra, hogy egy gyakorlaton múlt minden.

Lelkileg hogyan tudtál készülni erre?

Úgy, hogy nem foglalkoztam a stresszel. Próbáltam arra figyelni, hogy csináljam meg a gyakorlatomat legjobb tudásom szerint, és akkor majd a bírók eldöntik, hogy mindez mennyit ér. Azt pedig, hogy ez az egyetlen lehetőségem, úgy próbáltam elviselhetővé tenni, hogy arra gondoltam: már vagy ezerszer megcsináltam a gyakorlatot, miért pont ma ne sikerülne.

Mit éreztél akkor, amikor Tokióban leugrottál a lóról?

Abban a pillanatban leginkább arra tudtam gondolni, hogy megvan, és ott lehetünk az olimpián. A világbajnoki cím tényleg egy nagy ajándék, aminek leginkább akkor éreztem a súlyát, amikor a nyakamba akasztották azt a hatalmas érmet. Életem egyik legszebb medáliája lett a tokiói.

Áttérve a kezdetekre, hogyan kerültél a torna világába?

Ez egy szerencsés véletlen következménye, mert a házunk udvarán egy edző vette észre izgága mozgásomat, és vitt le a tornaterembe, hogy megnézzük, az ottani körülmények között mire vagyok képes. Ez négy és fél éves koromban történt, azóta ott ragadtam.

Egy sérülésnek köszönhetően váltál lovassá. Szeretted is ezt vagy csupán a kényszer miatt kezdted el?

Igazából csak a sérülés miatt specializálódtam erre a szerre, de utána kezdtem egyre jobban megszeretni. Továbbá az eredmények is jöttek, így edzőmmel úgy döntöttünk, jó lesz ez nekem. A mostani vb felkészülésben több szeren is készülnöm kellett, és így látom, jó döntést hoztunk akkor, mert ezek számomra megterhelőbbek voltak, és az alkatom is passzol a lóra.

Mi tartott téged a tornateremben középiskolásként?

Az motivált leginkább, hogy láttam az előttem lévő nagy neveket. Itt említhetem Borkai Zsoltot, Magyar Zoltánt vagy Csollány Szilvesztert, akivel még együtt is versenyezhettem. Az ő eredményeiket szerettem volna utolérni, és ez tartott engem ezen a pályán. Igaz, nehéz volt azt 16-17 évesen elfogadni, hogy nekem órák után edzésre kell mennem, míg a többiek kedvükre tölthették szabadidejüket, de ennek ellenére nem érzem azt, hogy bármiből is kimaradtam volna. A torna nagyon sok pluszt adott, ami kárpótolt mindenért.

Említetted Magyar Zoltán nevét. Európa-bajnoki aranyak tekintetében már megelőzted őt. Célod, hogy a többi terén is utolérd?

Mindenképp, ha megvannak rá a lehetőségeim. Az biztos, hogy ő ezzel a két olimpiai- és világbajnoki címével, továbbá a három eb arannyal egyedüli csúcstartó. Ez nem kis feladat számomra, de ha minden jól megy, és az egészségem is engedi, akkor talán nem elérhetetlen cél.

Jelenleg te is egyetemista vagy. Miként egyeztethető össze a tanulás az élsporttal?

Az Eszterházy Károly Főiskolán tanultam Egerben, testnevelő tanári szakon, de most a vb, majd az olimpiai felkészülésem miatt szüneteltetem a tanulmányaimat, jelenleg mindent ennek kell alárendelnem. Ezek után azonban valószínűleg folytatom a tanulást. Eddig mindig sikerült összeegyeztetnem a két dolgot, habár ez egyáltalán nem volt könnyű.

Két vb arany után megismernek már az utcán?

Az óriási áttörést tavaly éreztem, amikor is kiderült számomra, hogy mekkora különbség van egy vb arany-, ill. ezüstérem között. Nekem 2010 előtt az utóbbiból már volt kettő is, de a fényesebb medál sokkal nagyobb megbecsülést hoz maga után. Szerencsére nem az az ismert ember vagyok, akit nem szeretnének az emberek és megdobálnának, így nagyon sok pluszt kapok tőlük.

Álmodtál már arról, hogy a londoni tornacsarnokban a magyar himnusz csendül fel a tiszteletedre?

Egyelőre még nem álmodtam az olimpiával, de szerintem, ahogy januárban elkezdődik majd a felkészülés, egyre többet fogok gondolni rá.

Hortobágyi Tibor
ELTE Online

Fotók: Naszvadi Gergő Mihály