Férfi futsal: Becsületbeli ügy

Közel fél évvel ezelőtt egy szombathelyi kirándulás során teremfocis fiaink egy első olvasatra mellbevágónak ható kilencgólos vereséget szenvedtek a már akkor is az élvonal kapuján dörömbölő Admirál Haladás együttesével szemben. A hétfői esti “rangadón” a BEAC Sportcsarnokában nem kizárólag a revánson volt a hangsúly, sokkal inkább a srácok önbecsülésének helyrepakolásán. Jelentjük: sikerült!

“Itt nem lehet kiszállni, itt most nem szabad kiégned!” Sorozatban háromnapnyi futsaldömpinget követően földijeim zenekarának, Szabó Balázs Bandájának egyik számából fentebb idézett sora jelentette a lélegeztetőt számomra az újabb meccsnap pirkadatán. A sorsolásra pillantva az Admiráls Haladás láttán a szám rögvest egy “Óóó?!” hangra kerekedett, amit egy ördögi mosoly követett.

Tudniillik, ősszel a vendégségükben betekintést nyerhettünk abba, hogy milyen érzés is lehet majd 400 szurkoló előtt, élvonalbeli körülmények közepette űzni ezt a játékot Magyarországon. Az már más lapra tartozik, hogy a vasi megyeszékhelyre szinte makulátlan mérleggel érkező fiaink a miliő okozta sokknak, vagy vezetőedzőjük, Tóth Karcsi távollétének köszönhetően szaladtak-e bele a késbe.

Mindenesetre tény: a technikai KO olyan mély sebeket Simon “Simi” Gáborék becsületén, hogy azóta ténfergő oroszlánként kiszámíthatatlanul gyűjtik be vagy hullajtják el a bajnoki pontokat. Mi lehet a megoldás erre? Sportpszichológus? Csapatmegbeszélések? Melyikre van egyáltalán szükség? Nos, utólagosan bizton állíthatom, hogy a leghasznosabb megoldást maga az élet szolgáltatta azzal, hogy a két gárda a pontvadászat 17. körében ismét összefutott egymással.

Ezúttal azonban a mieink részéről ketten is kimaradtak a jóból. Siklós Özsi már az egy hónappal korábbi, Dunaújvárosi Főiskola elleni találkozót megelőzően elhatározta, hogy egy időre mindenképp befejezni a futsalt, mivel úgy érezte, hogy képtelen lenne életének minden színterén egyszerre, maximálisan megfelelni és teljesíteni. Reméljük, hogy előbb-utóbb még meggondolja magát az ELTE SE egyik fáradhatatlan motorja.

Cikibb dolog ennél a II. Kárpát-medencei Egyetemek Kupáján társgólkirályi címig jutó Farkas Dezső kényszerű okokból történő kihagyása. Támadónk már társaival egyetemben hangolt a találkozóra, amikor a bírói hármas sasszemének köszönhetően derült fény az utóbbi napokban lejáró sportorvosi igazolására.

Ne feledkezzünk meg persze a vendégekről sem: az ő részükről a tél során Ausztriába nagypályára távozó Halmos Máté hiánya lehetett a legnagyobb érvágás. Bár az MLSZ szabálykönyve alapján egyáltalán nem kizáró ok az, ha valaki egyszerre kis- és nagypályázik is – sőt, a szombathelyiekre ez kivétel nélkül teljesül is -, ám a csatár mostani kenyéradójánál a főnök ultimátum elé állította az új szerzeményt.

A feljutó helyezésekért vívott harcban az ellenfelek előtt utcahossznyival vezető vasiak nem sokáig keseregtek, inkább magukhoz ragadták a kezdeményezést, s a kék mezes egyetemistákkal szemben egy véleményes befújt fault után Jáger Sándor révén egy bivalyerős lövést követően meg is szerezték a vezetést.

A folytatás kiegyenlített küzdelmet hozott, különösen a pálya középső harmadában. Amíg Árendás “Tonyó” Tamáséknak a futóverseny közepette már nem jutott elég erejük a támadások pontos befejezésére, addig a szombathelyi csatárok a kissé lengébbnek bizonyuló emberfogás miatt nem egyszer már csak Pétervári Janival álltak szemben. Pechjükre, hálóőrünk egy kivételt leszámítva kivédte a szemüket.

Kapuvédőnk egyedül Németh Péterrel szemben bizonyult tehetetlennek, aki a labdának az össze-vissza húzogatásával előbb leültette portásunkat, majd könnyed mozdulattal lőtt a hálóba. Ugyan Simon Gabi egy nagyobb sprintet kivágva még megpróbált menteni a gólvonalon, ám a pöttyös már nagyon a kapuba kívánkozott.

Kilenc perc és már kétgólos a hátrány, ami valljuk meg őszintén, kevés jóval kecsegtetett számunkra az addig bemutatott támadójátékunk alapján. Aztán hol volt, hol nem volt, jött egy mágus és egy varázsütésre megtáltosodtak fiaink. Az általuk diktált tempóra addig sem lehetett panasz, hiszen úgy flangáltak fel-alá, mintha a kezdőrúgás előtt a többség citromlét és hashajtót ivott volna. Mesebeli kitaláció ide vagy oda, egyszeriben megérkeztek a kapura tartó, illetve azt el is találó löketek.

Simon Gáboré az oldalhálóban, Hortobágyi Robié a blokkoló védőben halt el, míg kettőjük kényszerítőzését követően a higanymozgású és az új csukáját bajnokin is felavató Simon Gábor jobb alsó sarkot éppen csak elkerülő bombája már tapsra ösztökélte a nagyérdeműt is. Érett a szépítő találat, ami a szünetre vonulás előtti pillanatokban az előrejátékunkba életet lehelő Simon Gábor nevéhez fűződött egy technikailag pazarul kivitelezett lövést követően. Ezt a jelenetsort a műkorcsolyás produkciókat értékelő zsűri is csak sechs komma null (szerk.: 6.0 pont, ez volt a maximális pontszám a 2004-es szabályváltoztatásokat megelőzően) feliratú táblákkal jutalmazta volna.  

Fordulást követően is inkább a hazai együttes kontrollálta a játékot, s amennyiben a büntetőterületen belül lőni készülő Monspart Lacit mezén fogva nem ráncigálja vissza őrzője – sajnos a bírók számára nem volt elég látványos a mutatvány -, úgy már a 21. percben 2-2-es állásról számolhattunk volna be.

Időközben próbálkoztak a kétgólos differencia visszaállítására a fehér-fekete színösszeállításban parkettre lépő szombathelyiek, ám az igazi veszély a hazai rohamokkal párosult. S ami nem jött össze a második periódus elején, az sikerült a 27. minutumban. A II. KEK-en is meglehetősen agilisan játszó Árendás “Tonyó” Tamás cselével faképnél hagyta őrzőjét, majd a hatoson belülre érve a kétségbeesetten menteni igyekvő bekk és a kimozduló Németh Krisztián mellett estében talált be az elhagyatott ketrecbe. Most már tényleg 2-2, amit Dobó Gábor spori is konstatált egy “Elkezdődött a meccs” félmondatával. Igaza volt, játszott a csapatunk, a nagyobb baj, hogy Ti erre igen kis létszámban voltatok kíváncsiak.

Három perc elteltével azonban főszerepbe kerültek a játékvezetők, ugyanis némasági esküt téve lesték, amint a nagy rössel és talppal labdáért csúszó Jáger Sándor erőteljes mozdulatával gyakorlatilag esélyt sem adott a pöttyösért szabályosan nyúló Szűcs Balázsnak az újabb Hali-gól megakadályozására. A hátrány szerencsére nem törte meg az ELTE SE-s srácok lelkesedését, azonban az attakok befejezésében immár a koncentráció hiányának jeleit lehetett felfedezni.

Monspart Laci két ízben is mattolhatta volna Németh Krisztiánt, ám a centik ezúttal a Pálmay Tamás irányította Haladást segítették.

A kimaradt ziccerek megbosszulták magukat: Németh Péter sarokpasszát követően Bagó Péter kíméletlenül helyezett Pétervári Jani mellett a kapuba, amire a hazai kispad mindent egy lapra feltéve Hortobágyi Robi személyében egy vészkapus behozatalával válaszolt.

Az már ekkorra eldőlt, hogy Tóth Károly tanítványai végleg kiköszörülték a becsületükön esett csorbát, de a “Nem tudjuk, hogy lehetetlen, ezért csináljuk meg!” alapelvtől hajtva szorították vissza az ellenfelet a büntetőterületükig. Itt már előfordult, hogy a passzoknál kicsit dadogott a zsuga, ám a “célra tartsnál” Simon Gáborék szíve a helyén volt. Sajnos a jobb oldali kapufa már kevésbé bizonyult segítőkésznek, ugyanis az első találatunkat jegyző csatárunk lövése a bástya tövéről szédült vissza a mezőnybe.

Az utolsó 60 másodpercbe lépve Monspart Laci kísérletét védte bravúrral a vendégek portása, akinek 13 szekundummal a meccs végét jelző hármas sípszót megelőzően – szerencsére csak egyet fújt a zsűriasztalnál helyet foglaló Bartkó József, de az hangban simán felért hárommal – egy Simon Gábor - Monspart László - Eőri János egyérintős focisuli végén már a gólvonal mögé kellett nyúlni a pöttyösért.

Idő szűkén a szoros vereségnél többre ezúttal nem futotta, ám Pálmay Tamás és játékosainak örömittas ünneplése sokat mondónak bizonyult a lefújás pillanatában. Nincs szükség itt órákon át tartó lelkizésre, a végeredmény ellenére ez az ütközet helyre tette a mieink önbizalmát és reményeink szerint egy több mérkőzésen átívelő sikerszériára bocsájtotta Árendás “Tonyó” Tamásékat. Erről legközelebb a Rákosmenti Futsal Club elleni idegenbeli, március 14-ei 40 perc alkalmával bizonyosodhattok meg Ti is.

Meccsindex: 7,14
A meccs színvonala: 9

Az első 10 minutumban az ELTE-s srácok nem túl szoros emberfogása miatt felsejlett bennünk a szombathelyi 9 – 0 rémképe, azonban a játékrész közepétől egy csapásra változott meg minden. A vendégek könnyelműségét vérszagként érezték meg Tóth Károly fiai, akik a hátralevő időben egy három perces periódust leszámítva olykor felhúzott búgócsiga módjára pörögtek. A helyzetek száma és az összkép alapján a pontosztozkodás reálisabb eredménynek bizonyult volna.

Hangulat: 6

Felpörgető zene: kipipálva.
Játékosok bemutatása: kipipálva.
Nézők: a listavezető ellen lényegesen tömöttebb padsorokra és székekre számítana az ember, s a kilátogatók többségét is a vasiakkal tartó vezetők és közeli ismerősök adták. Szurkolásban és hangban a kis létszámú hazaiak mégis föléjük kerekedtek.

Sportszerűség: 6

A párharcokban a férfias küzdelem dominált, a felek által diktált hatalmas iram okozta koncentrációhiány jóvoltából be-becsusszant egy keményebb szabálytalanság, ám ezek szinte kivétel nélkül a labda megszerzésére irányultak. A sportág szellemének ellentmondó szándékos mezráncigálások, talpaló becsúszások miatt azonban nem volt szívünk jobb érdemjegyet adni.

Támadófutball ereje: 8

Különösen a második félidő során nem szorultak munkanélküli segélyre az együttesek kapusai, ugyanis a fel-alá rohangáló játékosok mezőnyből néha töltés és igazi lövőhelyzet kialakítása nélkül is tüzeltek. Másik szélsőségként az egy az egy elleni szituációk értékesítését is feljegyezhettük, ugyanis a tucatnyi lehetőség alkalmával Németh Péter révén mindösszesen egyszer bírtak higgadtak maradni a támadók.

Edzői húzások: 8

Eleinte nem tűnt túl kifizetődőnek a vendéglátók letámadásos harcmodora, ugyanis a védelmük mögé belöbbölt labdák csak a remek kapusteljesítmény miatt nem kötöttek ki Pétervári Jani kapujában. Sokszor éltek ezzel a fegyverrel a Pálmay Tamás vezette szombathelyiek, ám a fáradtságból származó dekoncentráltságuk miatt kis híján visszanyalt a fagyi. Tóth Károly addig forgatta a sorokat, amíg a lejárt sportorvosi miatt kimaradó Farkas Dezső hiánya ellenére is ütőképesnek bizonyult a hazai támadószekció.

Játékvezető: 5

Nem álltak a helyzetük magaslatán a sporttársak, ugyanis az íratlan szabálynak számító “hazai pálya előnyét” az ELTE SE olyannyira nem érezhette, hogy a jogosan felmutatott sárga lap ellenére a kétes szituációkban rendre a kárukra ítéltek a füttyös urak. Talán a technikai okok miatt üzemképtelennek bizonyuló eredményjelző tábla zavarta meg őket a ténykedésükben, ám ez nem magyarázat a harmadik Haladás találat előtti talpaló mozdulat láttán némán maradó sípra.

A meccs hőse: 8

Az összecsapás forgatókönyve és kiélezett hajrája kapcsán Pétervári János érdemeit nehezen lehet elvitatni. A hálóőr nem egy ízben olvasta le a támadók gondolatait, lopta le lábukról a lasztit, ezzel végig meccsben tartva együttesét, de az elhamarkodottan és pontatlanul előrehajított labdákra még figyelnie kell a jövőben. A túloldalon Németh Péter egy találatával és rutinos rókákra jellemező fifikás megoldásaival sokszor hozta zavarba őrzőit.

Percről percre:

2.p.: Egy hazaiak ellenében könnyű szívvel befújt faultot követően vezet a Hali. A hetesvonalra letett labdát Czeglédi Balázs a mellette álló Jáger Sándornak gurította le, aki különösebb teketóriázás nélkül ágyúzta a játékszert a keresztléc alá. Süvített vagy mennyivel a laszti, 0-1!

9.p.: Németh Péter remek ritmusváltással csapta be Béres Istvánt a kezdőkörnél, majd a zsugát a büntetőterületig zavartalanul vezetve előbb leültette a rárontó Pétervári Jánost, hogy aztán az üresen tátongó ketrecbe helyezzen. A visszafutó Simon Gábor métereket úszva-csúszva a gólvonalon még menteni próbált, ám már csak beljebb segíteni tudta a pöttyöst. 0-2!

20.p.: GÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓL! A félidő zárásaként egy hazai szabadrúgás erejéig Tóth Károly Hortobágyi Robit avanzsálta vészkapussá, aki a Kiss Gergőtől kapott átadásával a bal szélen susmusoló Simon “Simi” Gábort hozta játékba. Támadónk egy átvételt követően parádés mozdulattal és a bal kapufa segítségével lőtte ki Németh Krisztián kapujának bal oldalát. Eddig nem panaszkodhatunk a találatok minőségére, 1-2!

27.p.: GÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓL! Árendás “Tonyó” Tamás a vendég térfél közepén egy csellót követően meghúzta a pálya bal szélét, majd a büntetőterületen belülre érve estében kísérletével még sikerült átvernie a kimozduló portást. Remek helyzetfelismerés, visszajöttünk a meccsbe, 2-2!

29.p.: Ajjajjaj! Egy bal oldalról kapunk elé lőtt labdát Kiss Gergő mentett becsúszva a hosszú saroknál érkező szombathelyi játékos elől, amire Szűcs Balázs és az elsöprő lendületű becsúszással gatyaféken, talpasan érkező Jáger Sándor egyszerre rajtolt rá. A nagyobb elán és a ravaszdi rutin végül utóbbi játékos malmára hajtotta a vizet és nagy nehezen átpasszírozta a labdát a gólvonalon túlra. 2-3!

36.p.: Egy öreguras mezőnybeli adogatást Németh Péter egy sarokpasszal élénkített fel, amelyet követően a pálya bal szélén elviharzó Bagó Péter 6 méterről a kiszolgáltatott Pétervári Jani mellett kíméletlenül púpozta ki a hálót a zsugával. Még nincs veszve semmi, 2-4!

40.p.: GÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓL! A sokadik 5 a 4 elleni játékhelyzet meghozta gyümölcsét, ugyanis a vendég fal előtti adogatást megunva Simon Gabi az alapvonaltól 10 méterre egyszeriben a jobb oldali kapufa közvetlen közelében helyezkedő Monspart Lacihoz továbbította a zsugát. Az elképesztő mezőnymunkát végző bekkünk azonnal a center pozíciójába berobbanó Eőri Jani felé passzolt, aki 2 lépésnyi távolságból csökkentette 1-re a differenciát a felek között. Na, van még 13 másodperc srácok, 3-4!

Edzői nyilatkozatok:

Tóth Károly (ELTE SE): Aki látta ezt az összecsapást, az nem gondolta volna, hogy a kék mezben virító együttesem a tabellán a középmezőnyben foglal csak helyet, míg a vendégségbe érkező szombathelyiek pedig a listavezető pozícióban tanyáznak. A kapott gólok okozta sokkból jól jött ki csapatom, és egy szép befejezéssel, valamint egy tudatosan begyakorolt figura végén szerzett góllal versenyben maradtunk. Szünetben láttam a tekintetükön, szemükben a győzni akarást, ami ugyan nem sikerült a mai estén, de közel álltunk a meglepetéshez. 2-2-nél merészebb álmokat is dédelgethettünk volna, ám a bírók nem engedték megvalósítani ezeket. Több téves ítéletükkel is bennünket sújtottak, a vereség erősen az ő számlájukra írható. 2-4-es állásnál a tisztesség azt diktálta, hogy próbáljuk meg a lehetetlent, mely erőfeszítésünket siker koronázta, ezzel kialakítva a minimális arányú vereséget. Játékosaim emelt fővel vonulhattak le a pályáról, szeretném megköszönni az értünk szorítóknak a buzdítást.

Pálmay Tamás (Admirál-Haladás VSE): A megbeszéltek szerint kezdtük el az összecsapást, sőt sikerült gyorsan kétgólos előnyre szert tennünk. Ennek köszönhetően korán meg is nyugodtak a srácok, talán túlzottan hamar is, ráadásul a nagypályás szezon kezdete miatt az alapozás közepén járva az első játékrész végére el is fáradtak. Ezt a vérszagot a jól játszó ELTE SE meg is érezte, ám úgy gondolom, hogy végül megérdemelten hoztuk el a három pontot a fővárosból.

Férfi Futsal NB II., Nyugati csoport 17. forduló, 2011. március 7. ELTE SE – Admirál-Haladás VSE 3 – (1 ? 2) Budapest, Bogdánfy Ödön utca, 50 néző, vezette: Dobó G. (Futó T.,Bartkó J.)

ELTE SE: -Pétervári János, Hortobágyi Róbert, Monspart László, Simon Gábor, Béres István
Cserék: Nagy Gábor, Árendás Tamás, Kiss Gergő, Szűcs Balázs, Káplár Tamás, Stukovszky Tamás, Eőri János
Vezetőedző: Tóth Károly

Admirál-Haladás VSE: Németh Krisztián, Czeglédi Balázs, Jáger Sándor, Németh Péter, Bagó Péter
Cserék: Bánfalvi Zsolt, Bánfalvi Attila, Polgár Bálint, Neczpál Gábor, Bogáti István Zoltán
Vezetőedző: Pálmay Tamás

Gólszerzők: Simon G., Árendás T., Eőri J. illetve Jáger S.(2), Németh P., Bagó P.

Piros lap: -

További eredmények:

Tolna-Mözs – Rába ETO U21 3 – 4
Vasas-Fortuna Futsal U21 – Keszthelyi Haladás SC későbbi időpontban játsszák le
Szuperinfó-Vác FSE – MAFC BME 5 – 5
Érdi Asterix Futsal Club – Külker SC 3 – 7
FTC-6×6 Taxi U21 – Dunaújvárosi Főiskola 4 – 4

Kis Róbert
ELTE Online  

A fotók forrásai: http://www.futsalhaladas.gportal.hu/, Kis Róbert