Gyorsan, valami labdát!

Elárulhatom, hogy igen, kell. Azért nem olyan sok minden, de nem árt, ha egy kis labdaérzék akad az emberben. Ilyen gondokkal szerencsére nem kellett megküzdenem, hiszen magam mögött tudhatok már egy-két labdás sportágat, ráadásul szívemhez is mindig közel álltak a labdajátékok. Első labdaérintéseimen persze ez még kevésbé látszott meg. Az edzést azzal kezdtük, hogy párokba állva végigvettük az ütési technikákat, csak a kedvemért. A pár egyik tagja dobta, a másik pedig ütötte a tollast, az előre bemutatott ütőfogással. Úgy a harmadik-negyedik felém repülő játékszert már sikerült a megfelelő röppályára állítanom, konstatáltam tehát, hogy én is belejöttem az ütögetésbe.

Bár pingpongos múltam néha hátrányt jelentett, hiszen itt nem csuklóból játszik az ember, azért
profitálni is tudtam belőle a technikákban. Miután átrágtuk magunkat a fogásnemeken, egy játékot talált ki Elek József tanár úr, aminek lényege abban állt, hogy az általa dobott tollaslabdákat futva el kell ütni, majd a pályát megkerülve újra beállni a sorba, és készülni a következő körre. A tét egy kis plusz feladat volt, ugyanis aki kiesett, az fekvőtámasz és felülés kombinációval „bűnhődött” hibájáért. Erre nem nagyon akart senki vállalkozni, már az edzésvezető is megjegyezte, hogy a kilátásba helyezett erősítés hatására szemmel láthatóan javult a teljesítményünk. Mint mindig, végül itt is megtört a jég. Jómagam voltam az első hibázó, és vendégjátékos létemre sem bújhattam ki a nemes feladat alól. Remélem, az eredménye is meglátszik majd.

Az edzés második felében már az éles játéké volt a főszerep. Egyéniben és párosban is kipróbálhatták magukat a résztvevők, azaz valódi meccs szituációkban csiszolhatták tudásukat. Eleinte azt gondoltam, ha már az ütési technikáknál belejöttem, akkor menni fognak a dolgok mérkőzésen is. Hamar kiderült számomra, hogy ez egy laikus elképzelés volt. Éles helyzetben mutatkozó gyengeségemet kolléganőm is megtapasztalta, akivel együtt szálltunk harcba a győzelemért, ami egyik esetben sem jött össze. Valószínűleg nem velem játszotta élete meccsét, hisz elég magas volt a hibaszázalékom. Ennek ellenére annyit már az első edzés során sikerült elérnem, hogy párszor én szereztem pontot kis csapatunknak. Csak hogy ne távozzak sikerélmény nélkül.

A legjobban talán az fogott meg az edzésben, hogy végig vidámnak találtam mindenkit. Az edzőtől kezdve a játékosokig, minden sportembert a pozitív szellemiség fűtött. A megfelelő hozzáállásra szüksége is van egy igazi versenyzőnek, és mint azt a foglalkozás végén  megtudtam, a csapat vállalkozó szellemű tagjai egy házibajnokság mellett a közeljövőben a magyar B liga legjobbjaival is összemérhetik tudásukat.

Aki a cikk elolvasása után kipróbálná a tenisz, a squash és a tollaslabda ötvözetét, azt csak biztatni tudom. Ha érdeklődik a felsorolt sportágak iránt, és valami pörgős, átmozgató labdajátékra vágyik, akkor a gyorstollaslabdát neki találták ki.

(A gyorstollaslabda edzést november 14-én teszteltük, Sport Testközelből cikksorozatunk részeként.)

Hortobágyi Tibor
ELTE Online

Fotók: Radványi Zsolt