Vereség nélkül zártak futsalosaink Milánóban

Az EUROMILANO egy évek óta megrendezésre kerülő nemzetközi egyetemi torna, melyen öt sportágban (futsal, röplabda, kosárlabda, tenisz, cheerleading) mérhetik össze tudásukat az Európa számos országából érkező neves egyetemek csapatai. Mind a hangulat, mind a sportesemény nívóssága szempontjából nagy presztízst jelent, ha egy egyetem részt vesz a versenyen, lehetőleg minél nagyobb utazókerettel. Az ELTE két csapattal – férfi és női futsalosaink képviseletében – vágott neki az útnak. Ki repülővel, ki kisbusszal utazott. Annyit azért elmondhatunk, hogy a kisbuszban nem volt rossz a hangulat az út során.

A rendezvény szerdán kezdődött, és egészen szombat estig zajlottak a mérkőzések, bemutatók. Futsalban négyes csoportokba sorsolták a csapatokat (összesen 28 férfi és 16 női csapat indult a tornán). Megérkezésünkkor már tisztában voltunk vele, hogy milyen csapatokkal kell összemérni tudásunkat a csoportmeccseken, és nem tűnt túl egyszerűnek a feladat: a fiúk többek között a Barcelonával és a házigazda milánóiakkal, míg a lányok a tavalyi bajnok szlovákokkal mérkőztek meg. A szerdai érkezés után még maradt időnk kicsit szétnézni a városban, hangolódva a másnapi összecsapásokra, erősítve a csapatszellemet. Mindkét egységünk csütörtökön kezdte meg a küzdelmeket. Csapataink között kezdettől fogva nagy volt az összetartás, minden meccsen hangos szurkolással buzdították egymást az ELTE-sek. 

Az elszállásolás kicsit nomádra sikerült, hacsak valaki nem akart egy vagyont fizetni a hotelért. A rendelkezésre álló tornateremben azonban sikerült egy saját „ELTE-s sarkot” kialakítanunk, ami minden igényt kielégített. Reggelente általában röplabda pattogására keltünk, a körülményt szerencsére enyhítette a röplabdát pattogtató lányok látványa.Az étkezések kérdését tökéletesen megoldották a szervezők, reggelente gyümölccsel, édességgel, ebédre meleg étellel, vacsorára szendviccsel, üdítővel szolgáltak a versenyzők számára. Ennek ellenére persze megkóstoltuk az olasz konyha remekeit is, ha lehetőségünk adódott rá. Elég jól sikerült bejáratni egy közeli pizzériát.

Csütörtökön férfi csapatunknak a házigazdákkal kellett elsőként megküzdeni a nagyon fontos pontokért. A mérkőzés remekül kezdődött, hamar vezetést szereztünk, majd okosan tartottuk a labdát. Elsősorban Simon Gábor és Farkas Dezső góljainak köszönhetően hamar biztos előnyt építettünk ki magunknak, és végig okosan, jó taktikai érzékkel játszva, sima 5-2-es győzelmet arattunk a milánói egyetemistákkal szemben.

A következő mérkőzésre délután került sor, ahol az Ingolstadt volt az ellenfél. A németek jó hangulatban érkeztek a meccsre, de távozásukkor már nem dalolásztak olyan vígan. Az eredmény egy percig sem volt kérdéses:  ELTE – Ingolstadt  7 – 0
Kiütéses győzelem!

Az igazán nagy falat azonban még hátra volt. Péntek reggel a Barcelonával mérkőztünk meg, ahol egy hajtós, kiélezett találkozón csapatunk már 3-1-re is vezetett, azonban az utolsó pár percben a katalánoknak sikerült kis szerencsével 3-3-ra hozniuk a meccset, amivel nagy számolgatás vette kezdetét. A továbbjutás persze egy percig sem forgott veszélyben, azonban a gólaránynak köszönhetően végül csoportmásodikként mentünk tovább.
Így a nyolcaddöntőben a Prágai Egyetemet kaptuk ellenfélül.

Eközben a lányok is elkezdték a küzdelmeket. A sorsolás nem volt épp szerencsés, és szegény lányaink éppen csak elegendő játékossal utaztak ki a tornára. Nagy elismerés jár nekik, hogy a minimális 5 fővel is vállalták a részvételt, annak ellenére, hogy csere nélkül gyakorlatilag minden játékpercet a pályán kellett tölteniük. Ennek tudatában nem meglepő, hogy bár végig remekül küzdöttek, nem tudták felvenni a versenyt a torna talán két legerősebb női csapatával szemben (Comenius Bratislava – Szlovákia, University Fribourg – Svájc).

Harmadik csoportmérkőzésükön aztán, a házigazdákkal szemben felcsillant a győzelem esélye, azonban egy játékvezetői hibának köszönhetően – Vincze Timi mesébe illő találatát érvénytelenítették jogtalanul döntetlen állásnál – sajnos ez a találkozó is elúszott. A lányok, bár nem sikerült továbbjutniuk a csoportból, küzdeni tudásból jelesre vizsgáztak, és nem egyszer varázsolták el a közönséget egy-egy technikai villanással, szép összjátékkal.

Péntek délután kezdődött az egyenes kiseséses szakasza a tornának, ahol férfi futsal csapatunk az addig 100 százalékos prágai csapattal mérkőzött meg. A találkozó nem kezdődött rosszul, Simon Gábor viszonylag hamar megzörgette a csehek hálóját egy gyönyörű figura végén. Azonban további gólokat nem tudtunk szerezni, és a végig kiélezett meccs hajrájában, a kapust is lehozva, sikerült kiegyenlítenie a cseheknek, ami azt jelentette, hogy büntetők döntenek a továbbjutásról. Igazi dráma!

A rendkívül nehéz helyzetben Sajben Marci hihetetlen érzékkel 3 büntetőt is hárított, azonban a mieinknek sem volt ezúttal szerencséje: a lábak is megremegtek és a kapufa sem volt velünk, így a nem mindennapi izgalmakkal járó találkozó végén a csehek örülhettek a továbbjutásnak.
Nekünk, ELTE-seknek annyi vigasz jutott, hogy vereség nélkül estünk ki a tornáról. Bár nem találtunk legyőzőre, a torna nélkülünk folytatódott. A sportban néha apróságok döntenek.

A verseny 5 napja alatt végig remek volt a hangulat az ELTE-sek körében: nappal sportoltunk, várost néztünk, este együtt buliztunk Milano nívós szórakozóhelyein, ahova ingyen belépőt kaptunk a szervezőknek köszönhetően. Szombat este közösen kilátogattunk a lenyűgöző, 80000 férőhelyes San Siro stadionba is az Inter-Cagliari olasz bajnokira, egy újabb felejthetetlen élménnyel bővítve az amúgy sem unalmas milánói napokat.

A cél a jövőre nézve egyértelmű: az ELTE-nek, mint a hazai egyetemi sportélet egyik vezető intézményének jövőre, 2012-ben is ott a helye az EuroMilano-n, méghozzá ha lehet minél több sportágban, minél több csapattal, hiszen az egyetemek között egy összesített verseny is zajlik rangos díjakért. Tehát jövőre lehetőleg röplabdásokkal, cheerleader csapattal bővülve utazhatunk ismét, hogy egy remek egyetemi sportesemény keretein belül töltsünk el néhány felejthetetlen napot Milanoban.