VI. ELTE Téli Bajnokság – megvédte trónját a JogÁSZ

Alsóház

A legfontosabb kérdés gyakorlatilag el is dőlt még mielőtt labda érintette volna a küzdő felek lábát: a Zalagyöngye nem állt ki a listavezető Zsuga Bonito elleni rangadóra, aminek a szabályok értelmében 0-5 (avagy a Zsuga szemszögéből 5-0) lett a következménye. Ezzel a Zalagyöngye elütötte a Black Ram-et az alsóházi aranyra való reális esélytől, hiszen így a feketéknek nyolc góllal kellett volna diadalmaskodniuk, ami a matematikán kívül a tündérmesékben fordulhat elő, egy kiegyenlített erősségű bajnokságban aligha. Nem túl sportszerű gesztusáért a Zala a hetedik helyre való lecsúszással bűnhődött.

Tét szempontjából a forduló legérdektelenebb találkozóját játszotta a Kozelito Tél és a Polszki, de javukra legyen mondva, hogy magán a meccsen nem látszott a tétnélküliség legkisebb nyoma sem, emberesen hajtott a két bölcsészcsapat, a csatából pedig a Polszki keveredett ki jobban egy 4-2-es győzelemmel.

Rögtön utána a Kofola fogadta szinte biztosan harmadik ELTE SE-Illyés U19-t. Előbbi csapat rutinosnak számít a Téli Bajnokságban, ez azonban azzal is együttjár, hogy a pályán is kevés meglepőt tud nyújtani, míg az Illyés szinte hétről hétre fejlődött, és a bajnokság követőinek szeme láttára vált nagybetűs Csapattá. A játékosok képzettsége már az első fordulókban is megnyilvánult, mostanra pedig a fölösleges egyénieskedésről leszokva csapatként együtt küzdeni is megtanultak a srácok. A mai meccsen a háromgólos Pennica Giancarlo vezetésével látványos akciókat vezetve, látványos gólokat lőve 7-1-re intézték el a cserék hiányában el is fáradó Kofolát.

A Black Ram szokásos hadseregnyi cseréje és legjobbjai nélkül kiállva már eleve lemondott arról, hogy valami csoda folytán nyolcat lőjön a Rosszmájúaknak, és harcban legyen az alsóházi elsőségért. Főleg nem lehetett szó sokgólos fekete-győzelemről a pályán mutatottak alapján. A kezdeti kihagyások után a Rosszmájúak előbb egy kapufával, majd szorgosan gyűjtögetett gólokkal jelezték, hogy nem szabad leírni őket. A Black Ram centerre fellőtt labdái rendre nem hozták meg a kívánt eredményt, a taktikailag felkészültebb Rosszműjúak 4-0-ra győztek, ezzel kettőt előztek, míg a Black Ram így is megtartotta a második helyet.

Íme tehát az alsóház végeredménye*:

1. Zsuga Bonito

2. Black Ram

3. ELTE SE-Illyés U19

4. Polszki

5. Rosszmájúak

6. Kozelito Tél

7. Zalagyöngye

8. Kofola

Felsőház és az aranycsata

Két nagy reményekkel induló, de mostanra csalódott csapat, a Szigeti veszedelem és a Folk Boys közül az egyik széppé tehette a búcsúját a másik kárára. Néhány perc játék után Kemény Lőrinc meg is szerezte a vezetést a Szigetinek, de sokkal több babér nem termett ma a Szigetinek; a Folk Boys teljesen beszorította őket, ha kicsit több szerencse – vagy éppen koncentráció – kíséri Szöllősyéket már félidőben több góllal vezethettek volna. A fordításban aztán egy másik Keménynek, az időközben befutó, gólt és gólpasszt vállaló Kemény Mártonnak volt oroszlánrésze. Az FB lehetett tehát elégedettebb, azért is, mert két győzelemmel tudták zárni az idei sorozatot.

A Stadion FC és a Sujet tavaly után idén is az utolsó fordulóban találkoztak (utóbbi akkor még más néven), és akkor is Fehér esetleges gólkirályi címe volt az egyik tét. Ahogy az lenni szokott a Sujet meghajtotta a találkozó elejét, el is juttatták ellenfelük kapufájáig a labdát, a kapufák közé azonban nem sikerült, míg a túloldalon Fehér két és Primus egy bombagóljának eredményeként meccsdöntőnek tűnő fölényre tettek szert a pirosmezesek. Fel is vetődött, hogy sokgólos győzelem és a Paksi Halászlé pontvesztése esetén még a bronzérem is meglehet. Arra ezen sorok írójának kellett Fehér figyelmét felhívnia, hogy még két gól választja el a gólkirályi címtől (feltéve ha Muhi nem talál a hálóba). A Stadion MVP-je magától értetődő természetességgel mondta, hogy meglesz; annál kevésbé volt természetes, hogy meg is lett, vagyis fantasztikus négygólos hajrával (átmenetileg?) a góllövőlista élére állt. Pech ide, vagy pech oda, de egyszer a Sujet is betalált, így alakult ki az 5-1-es végeredmény – reménykedhetett az éremben a Stadion.

De reménykedett az FC Fehérvár is! A listavezetőnek megvolt az a hatalmas előnye, hogy saját kezében tartotta sorsát, semmi mást nem kellett tennie, csak legyőznie a Paksi Halászlét a TTK-s rangadón, és biztos a klub történetének első bajnoki címe! Természetesen a feladat csak leírva könnyű, hiszen a Paksi bombaformában volt, az elmúlt fordulókban több nagy skalpot is begyűjtött, és ha az aranyra nem is, de éremre még volt esélye a piros-fehéreknek. Nem is fogadkoztak különösebben a Fehérvár tagjai, ahogy Eipel kapus fogalmazott: „Nem iszunk előre a medve bőrére” – azt viszont megígérte, hogy győzelem esetén lesz ivás rendesen.

Ahogy az elmúlt fordulókban lenni szokott, a Paksi tulajdonképpen kapus nélkül, Hortobágyit vészkapusként játszatva, de voltaképpen öt mezőnyjátékossal játszott. Labdabirtoklásban meg is lett ennek az eredménye, de talán nem tettek szert akkora fölényre a paksiak, mint a Szigeti vagy a JogÁSZ ellen, azért sem, mert a Fehérvár nagyon pontosan és szorosan védekezett saját kapujának előterében, a kontráik pedig még az életveszélynél is többet jelentettek. Alig néhány perc után Sellei a jobbszélen az épp ott védekező Hortobágyi mellett befelé húzott, majd a visszafutó védő mellett a hálóba gurított, 1-0!

A gól után is a Fehérváré volt a fölény, Soós lövését a gólvonalról tisztázták a védők, majd ugyanő lőtt ajtó-ablak helyzetből kapufát; harmadszorra viszont már nem kegyelmezett, és a kilencesről szabadrúgásból a jobb alsó sarokba lőtt. Hihetetlen, de tíz perc után 2-0! A Paksinak addig momentuma sem volt, és nem úgy tűnt hogy lesz… Ennyi volt tehát a bajnokság? Elgázolja ellenfelét a Fehérvár, és sok év után nem az utolsó meccs fog dönteni a bajnoki címről? Ha a Paksit kérdezik, a válasz egyértelmű: nem!

Nem telt el egy perc, és Zima keresztlabdája Katona sarkáról saját kapujába vágódott, majd két perc múlva Dóczi gyömöszölt a kapuba egy jobbról jövő beadást, vagyis tizenöt percnyi játék után 2-2 lett az állás, ledolgozta hátrányát a Paksi, reménykedhettek a jogászcsapatok!

A küzdelemre, a hajtásra és az izgalomra aztán a második félidőben sem lehet szemernyi panasz sem, sőt, a bajnokság legizgalmasabb félideje következett. Bemelegítésként Katona és Dóczi próbálkoznak, majd Soós lövését tolta ki szögletre a kapus – meg is bánhatta, hogy nem fogta, hiszen a sarokrúgás után egy sárgamezes teljesen üresen érkezett a kapu elé, és közelről a kapu közepébe gurított 3-2! Talpon az egész stadion, ki ezért, ki azért szurkolt, de ha szobrok szegélyezték volna a pályát, közönyösek ők sem maradhattak volna. Lesz esélye a többi csapatnak? Ha a Paksit kérdezik: lesz!

A félidő felénél Zima kapura fordul és a hatosról a kapu jobb oldalába lő, 3-3!

A sok csere és a kissé kettészakadó pálya összezavarta a fehérvár egyébként mértani pontossággal négyszögben felálló védelmét is, most már inkább ötletszerűen kergették a labdát a sárgamezesek, a négy az öt elleni játékban pedig ha nem is fölényesen, de észrevehetően jobb volt a Paksi. Persze az üresen hagyott kapu csábította a kísérletezést, Soós saját hatosáról próbált gólt ívelni, de néhány centit tévedett.

De a másik kapunál is hatása volt a Paksi kapus nélküli taktikájának, hiszen Hortobágyi szabadon hozhatta a labdát felpasszába Zima éppen annyira szúrt bele, hogy a labda a kapuba csorogjon, 3-4! Bajban a Fehérvár!

A hangulat a jó értelemben vett küzdősről érthető okokból feszültté vált, Serdült és Sellei a kiállítás sorsára jutnak, Herbály játékvezetőt is gyakran emlegette méltatlan szövegkörnyezetben némely játékos.

A sok csere és az izgalmak hatására a Fehérvár korábban mértani pontossággal négyzet alakzatban felálló védelme is már inkább csak ötletszerűen kergette a labdát. Baranyait azonban senki nem kergette, ő akadálytalanul a hatoson belülre vitte a labdát, és lőtt laposan a hálóba, 3-5! Eldőlt a meccs! Sok másra már nincs is idő, a Fehérvár sorsa kicsúszott saját kezéből!

Gyors számolgatás, a két jogász-sztárcsapat, a BennFika és a JogÁSZ közül aki megnyeri az utolsó meccset, az lesz a bajnok, és hogy a lehetőségek színesebbek legyenek, a Fehérvár is befuthat még, ha a felek döntetlenre adják a zárómeccset. Jellemző az utolsó rangadó tétjére, hogy a BennFika ugyanúgy lehet első, mint ötödik.

A csoportkör után ez a két gárda tűnt legnagyobb esélyesnek, de a JogÁSZ váratlan pontvesztések, a BennFika sérülések és távolmaradások miatt került (időlegesen?) a Fehérvár mögé. A BennFikánál most is gondok vannak, öt hadra fogható játékost hoztak a szezon végére elfogyó fehérek, csere nélkül igen nagy bravúr lenne a győzelem! A JogÁSZ erős csapattal, és legfőbb riválisa pontvesztését látva felszabadultan játszhat. Ha a forduló előtt 40%-ot adtak maguknak a címvédő játékosai, a kezdő sípszóra ez az arány megduplázódhatott.

[YOUTUBE URL="http://www.youtube.com/embed/0xxuftKD4gc"]

Könnyű lenne a hatalmas tétre fogni, de mindenképpen igaz, hogy a közönségcsalogató játék elmaradt, és ha adminisztratív szempontból ez volt is a bajnoki döntő, az előző találkozó jobban rászolgált volna a megtisztelő címre. Egyik csapat sem akart kockáztatni, a labda birtokában is szívesebben passzolgattak hátul a felek, minthogy fejjel menjenek az ellenfél védőfalába.

Ha mégis támadásokra került sor, akkor az csakis a JogÁSZ nevéhez köthető; leggyakrabban a gólkirályi címért való küzdelemben egygólnyi hátrányban levő Muhi próbálkozott, a hőn áhított gólhoz legközelebb egy szöglet után járt, ám akkor sem kísérte szerencse próbálkozását.

A nagy pillanat körülbelül tizenkét-tizenhárom percnyi játék után jött el: Csepregi a balszélen elfutva kényszerítőzött Szádeczkyvel, a visszakapott labdát pedig a hatosról a hosszú alsó sarokba lőtte, ezzel előny a címvédő kékeknél!

Hátrányban szintén az ötmezőnyjátékosos rendszerre váltott a BennFika, de sem a taktikai kifinomultság, sem a belső tűz nem volt összemérhető a hasonló formációt választó Paksival, beszédes adat, hogy az első félidőben nem produkált kapura tartó lövést a BennFika.

A második félidő legelején Szombati kapus átdobta az egész pályát, és mivel kapuskollégája messze járt, a labda a hálóban kötött ki; a publikum gólt kiáltott, de a játékvezető érvénytelenítette azt. Nem is heveskedett senki, hiszen a tét nagyságához a barátságos meccseket idéző nyugodtság és lassú csordogálás párosult.

Sokat időzött ellenfele térfelén a BennFika, de támadójátékát a JogÁSZ betonvédelme teljesen hatástalanná tette – Bódai és Barabás jutottak el lövésig, de jellemző módon ők is szabadrúgás-kombinációk révén. A másik kapunál Árendás okozott többször galibát, de kapuba találnia sem neki, sem társainak nem sikerült, maradt az 1-0. A játékvezető hármas sípszava azt jelentette, hogy a bajnokság leggólszegényebb meccse után a JogÁSZ került megkoronázásra, másodszor a Téli Bajnokságok történetében.

BennFikás részről egyértelműen kudarcként élik meg, hogy az egyik legfőbb esélyesként be kellett érni az ötödik hellyel, a kudarc okát Barabás egyértelműen a csapat „elfogyásában” látta. Eipel, a végül ezüstérmes Fehérvár kulcsfigurája kifejtette, hogy csapata éremért jött a bajnokságba; öröm, hogy ezt elérték, de idő kell, hogy ne az arany elvesztéseként éljék meg a történteket. Szerinte a kudarcért csak magukat okolhatják, és a történtek egyúttal azt is bizonyítják, hogy a JogÁSZ volt a bajnokság legjobbja. A régi-új bajnok részéről Csepregi Balázs osztotta meg örömét és gondolatait. Az aranyéremről döntő gólt szerző játékos a bajnokság szervezettségét és kiegyensúlyozott viszonyait dicsérte, aminek köszönhetően idén is felfokozott izgalom kísért minden bajnoki fordulót. Arra a kérdésre, hogy lesz-e ünneplés a csapattal, azt felelte, hogy egy hétig; de hogy folyamatosan vagy megszakításokkal-e, azt nem tudni. Aki kíváncsi rá, a hét folyamán ellenőrizze a JogÁSZ-játékosok jelenlétét a Szatyor Bárban.

Ez lett hát a bajnokság elitkörének végeredménye*:

1. JogÁSZ

2. FC Fehérvár

3. Paksi halászlé

4. Stadion FC

5. BennFika

6. Folk Boys

7. Sujet (Szent Imre)

8. Szigeti veszedelem

Gólkirály: Fehér András (Stadion FC) 10 gól

Legjobb kapus: Eipel Balázs (FC Fehérvár)

Az összes díjazottat, és az összes résztvevőt gratuláció, a szervezőket és közreműködőket pedig köszönet illet!

Simon Gábor főszervező a tornát sikeresnek ítélte, hiszen a résztvevők jól érezték magukat, és mert idén is végig nyílt és izgalmakkal teli volt a küzdelem. A nagy sikerre való tekintettel ha forogni fog még a Föld, jövőre is lesz ELTE Téli Bajnokság. A résztvevők addig elkezdhetik a visszaszámolást!

Görög Dániel
ELTE Online

*A tabellák forrása: http://www.bolcseszfoci.gportal.hu