Nehéz-e szeretni az oroszokat?

A kiállításon a hallgatók képzőművészeti munkáit tekinthettük meg. Tanácstalan Lajka kutya, vodkától pityókás medve, minden volt, amit egy orosz sztereotípiákkal foglalkozó kiállítástól várni lehet. A szűk folyosón elfért még néhány jellegzetes orosz mütyürke: különféle matrjoska babák, szamovár, usánka és retróhangulat. Ha pedig nem figyeltünk oda, nézelődés közben könnyen berepült az ember szájába néhány káposztás pirog.

Az első előadó, Szvák Gyula,a Ruszisztikai Központ alapító vezetője volt, aki főként sztereotípiákkal foglalkozott, szórakoztatásunkra egyetemisták oroszokról írt esszéiből szemezgetett néhány klasszikust a félelmetes, kovászos uborka szagú, pezsgőt és vodkát vedelő, átlag, orosz maffiózópolgárról.

Krausz Tamás, történész hosszú listát lengetve érkezett a terembe, rajta az orosz történelem tabuival. Hirtelen viszont úgy döntött, mégis inkább egyik kedvenc témájáról, a fociról beszélne, azon belül is az Aranycsapat Szovjetunió elleni mérkőzéseiről. Rövid előadásában kifejtette, hogy a kutatások és a dokumentációk is azt támasztják alá, hogy a meccsek nem voltak előre lebundázva. Az eredmények pedig azt tükrözik, hogy a magyar csapat presztízskérdésként, de mindenekelőtt hatalmas nyomásként kezelte a nagy testvér legyőzését.

Az ennél is érzékenyebb tabutémákkal kapcsolatban a nyilvános szakmai viták szükségességét, nem lehet elégszer hangsúlyozni. Az előadók óva intenek mindenkit attól, hogy átpolitizált, pszichologizált sajtótermékekből gyűjtsön információkat és egynél többször hallottuk azt is, hogy a ruszofóbia gyógyítása már a fiatal generáció feladata lesz.

Bank Martina
ELTE Online