Társkeresés a „boldog békeidőkben”

Budapest,  2011. szeptember 26. péntek, 20:17, ELTE Egyetemi Könyvtár folyosója. Izgatott tömeg a díszterem ajtaja előtt. A látogatók arra várnak, hogy vége legyen az előző előadásnak, majd elfoglalják helyüket, és meghallgathassák Dr. Fabó Edit rövid, ám sokat mondó beszámolóját. Tervek: rohanni tovább. Hisz, a mai éjszaka jobbnál jobb programokat tartogat.

 „A lapban egy év alatt összesen 518 elkülöníthető hirdetés jelent meg. Nemekre lebontva: 383 férfi, 135 nő. ” – kezdődött az előadás a tények ismertetésével. „Nagy számban érkeztek ajánlatok az olyan férfiak hirdetéseire, akiknek nem okozna gondot egy vagy több előző házasságból származó gyermek.”

„Számomra nagyon különös volt, hogy a nők részéről gyakran jelent meg a szépség elvárásként, a férfiak irányában. Nem gondoltam volna, hogy ez ennyire fontos volt abban az időben” – mondta az ELTE Online-nak Dr. Fabó Edit.

„300-600 forintra volna szüksége egy intelligens fiatalembernek, jövedelmes vállalat megalapítására; ajánlkozó hölgynek hajlandó érte szívét és kezét cserébe ajánlani, s vele Budapesten háztartást alapítani. Leveleket „fővárosi élet” jelige alatt elfogad a „Hymen” szerkeszt.”

További megmosolyogtató hirdetéseket és a részletes tanulmányt a Magyar Szociológiai Társág honlapján keresztül lehet elérni.

A cikkem írása közben szörföztem néhány társkeresésre szakosodott honlapon. Kíváncsi voltam, ma, Magyarországon mik az igények. Nos, a Hymen hirdetéseinél jóval szolidabban megfogalmazottakkal találkoztam. A legtöbben belső tulajdonságaikról írtak, és kedves, odaadó társat keresnek. A külső, az anyagi helyzet másodlagos, sőt a legtöbb esetben egyáltalán nem fontos. Meg is lepődtem, hogy ekkorát fordult a világ. De lehet, hogy csak én böngésztem rossz helyen?

Fendrik Bertalan
ELTEOnline