Lezárult egy korszak

Az egész napos programsorozatot egy hajnalig tartó bulival zárták. A szinteken a klubok dj-i szolgáltatták a zenét, míg a B-porta előtt Dj Endy zsonglőrködött a lemezeivel.

Néhány szobában azonban meglehetősen barátságos hangulat alakult ki. A büfét keresve találtam rá egy felhősre tapétázott szobában Tomira. Barátai már a földön ülve nosztalgiáztak és nevettek az elfeledettnek hitt történeteken, de Tomi nem csatlakozott hozzájuk. Meg is kérdeztem tőle, hogy mi a probléma? „Haza akarom vinni az emlékeimet”, mondta majd megkeverte sörét egy csavarhúzóval.

„Ha az ajtónkat sikerülne leszerelnem, akkor már csak azt kéne megoldanom, hogy kivigyem innen.” Elszánt tekintettel fürkészte a szobát, majd kortyolt egyet a söréből. „Talán ha az erkélyen keresztül vinnénk le, úgy megoldható lenne, végül is ez csak az első, nem?” Lehúzta az est sokadik sörét, majd felrángatta a földön ücsörgő haverját és kimentek a szobából. A folyosó végén egy színesre pingált ajtó előtt álltak és megbabonázva bűvölték. Zárva volt. Ezzel nem számoltak. „Mindegy, úgyis vége már ennek, pedig itt festettek be először zöldre mikor kiütöttem magamat a BN-en”, motyogta Tomi. „Az semmi, egyszer rám pakolták itt az összes széket, a ruhaszárítót és a kisasztalunkat is, reggel meg arra ébredtem, hogy rám esett az egész.” kontrázott Tomi haverja, majd nevetve visszamentek a szobába.